Nemzeti létünk kódja

Nyíregyháza – Az ünnepség végén a tisztelet és emlékezés koszorúit helyzeték el a résztvevők Kölcsey szobránál.

Régi adósságának tett eleget a megyei önkormányzat 10 évvel ezelőtt, amikor a megyeháza előtt felavattuk Kölcsey Ferenc szobrát, s immár 9 esztendeje annak, hogy csatlakoztunk a Kölcsey Társaság és Szatmárcseke önkormányzatának példaértékű kezdeményezéséhez, amely a rendszerváltás idejének maradandó és példamutató ünnepségsorozatává nőtte ki magát. Határon innen és túl emlékezünk a magyar kultúra napjára, Kölcseyre és a Himnuszra – e szavakkal köszöntötte a megyeháza Bessenyei termében Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke mindazokat, akik részt vettek a szombati ünnepségen.

Román István, a Földművelésügyi Minisztérium agrárszakképzésért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében többek között arról beszélt, hogy a Himnusz nem csupán a magyar irodalom része, hanem helye van a zenében, a képzőművészetben, sőt a társadalmi közgondolkodásban, keresztény egyházainkban, ünnep- és mindennapjainkban.

– A magyar kultúra tenger a világóceánban, amely sokféle folyóból és patakból táplálkozik, s maga is sok folyót és patakot táplál. Kultúránk együvé- és összetartozást jelent, de sokszínűségünk jegye is, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen hordozzuk magunkban – mondta Román István. – Legyünk büszkék kultúránkra, őrizzük, ápoljuk, adjuk tovább, s legyünk arra is büszkék, bár felelősséget is jelent mindannyiunk számára, hogy nemzeti imádságunk költője megyénk szülötte – fogalmazott, s emlékeztetett arra is, van még kikre büszkének lennünk.

Csoma Zoltán, Szatmárcseke polgármestere arról beszélt, hogy 1823. január 22-én közös nemzeti imádság született.

– Őrizzük, óvjuk kultúránkat, hiszen tovább kell adnunk az utánunk következő nemzedékeknek, példát kell mutatnunk, hogy a kultúra értékeit becsülni kell. Mert ez nemcsak a tudást, műveltséget, hanem a hazát is magában hordozza – fogalmazott.

Dr. Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnöke ünnepi beszédében Kölcseyt és a Himnuszt méltatva arról is beszélt, nincs az évben olyan nap, naptöredék, amikor 14 millió magyarból valaki ne idézné, mondaná, énekelné a Himnuszt, ami egy szakadatlan és befejezetlen vers a magyarság számára.

– Versbe forrt múltösszegzés, mindenkinek felfogható odatartozás-tudat és imádság, mely keresztülcikázik az életünkön. Aki tudott magyarul, soha nem felejti, ha kitörik is a nyelvét, benne forr tovább nemzeti létünk kódja – mondta a József Attila-díjas irodalomtörténész professzor. – A magyar kultúra napján Kölcsey egykori lakóhelye, a parányi szatmári falu egyetlen napra a teljes nemzet fővárosává válik, s emelkedik a kicsi református templom bazilikaméretűvé a hit és az emlékezés erejétől.

KM