Helyi közélet

2017.01.28. 12:43

„Szégyellem, amit tettem” - interjú a volt szkinhedvezérrel

Nyíregyháza - Csütörtökön különleges vendég járt Nyíregyházán. Egy olyan férfi, aki ifjúkorában az amerikai szkinhedmozgalom egyik meghatározó vezetője volt, majd jó útra térve a rasszizmus elleni küzdelem élharcosa lett. Interjú: Christian Picciolini volt szkinheddel, a rasszizmus elleni küzdelem egyik élharcosával.

Nyíregyháza - Csütörtökön különleges vendég járt Nyíregyházán. Egy olyan férfi, aki ifjúkorában az amerikai szkinhedmozgalom egyik meghatározó vezetője volt, majd jó útra térve a rasszizmus elleni küzdelem élharcosa lett. Interjú: Christian Picciolini volt szkinheddel, a rasszizmus elleni küzdelem egyik élharcosával.

Christian Picciolini 2015-ben könyvben is megjelentette visszaemlékezéseit „Romantikus erőszak: Egy amerikai szkinhed emlék­iratai” címmel. Az előadásán röviden összefoglalta életútját, ami ma iskolai tananyag, annak minden tanulságával. A hallottakat megpróbáltuk néhány plusz információval kerekebbé tenni, s a most 44 esztendős sikeres üzletember, író, zenei és televíziós producer készséggel válaszolt a kérdéseinkre.

Árulja el, több mint 20 éve honnan volt a rasszista mozgalmaknak pénze? Miből tudtak például Európába utazni?

Christian Picciolini: A létünk pénzügyi megalapozása soha nem volt könnyű. De mivel a zene jutott el mindenkihez a legkönnyebben, lemezeket adtunk ki, s pénzt kértünk a magazinoktól a nyilatkozatainkért. S persze mindig akadtak olyan gazdagok is, akik titokban finanszírozták a rasszizmust.

Számunkra már az is furcsa, hogy legálisan forgalmazhatott gyűlöletre buzdító zenei lemezeket.

Christian Picciolini: Ha a szólásszabadságról van szó, nagyon kevés olyan létezik, ami ezt Amerikában korlátozhatja. Egyébként jobbára a pult mögött tartottam a radikálisabb albumokat, annak ellenére, hogy el akartam adni őket. Nem szerettem volna, hogy a rendőrök megtalálják vagy a kisebbek szeme előtt legyenek.

Engedték, hogy kiszálljon?

Christian Picciolini: Annak ellenére, hogy még ma is nagyon sok fenyegetést kapok, nem kétséges, helyesen cselekedtem. Ha benn maradok, az életem sokkal nagyobb veszélyben lenne, mint így. A fiaimnak pedig nem kellett semmifajta megkülönböztetéstől szenvedniük a középiskolában, amikor valahogy kiderült, ki is az édesapjuk. Az egyik legklasszabb apukának tartottak.

Úgy fogalmazott, az ideológia elleni küzdelem helyett munkát kellene adni az embereknek, s taníttatni őket. De nem naivitás ez mondjuk egy világválság kellős közepén?

Christian Picciolini: Mi nem tudunk állást adni az embereknek, és sajnos Amerikában sem jól szervezett ez, pedig projekt és munka lenne bőven. S az olyanoknak, akiken tetoválás van, nem is könnyű munkát találni. Az is lényeges, hogy a képzetleneknek előbb tanulniuk kellene, amihez mi megpróbálunk segítséget nyújtani. De utána már nem foghatom senkinek a kezét, dolgozni, s a munkát megtartani mindenkinek magának kell, s akkor az elégedettség is megjön.

Tavaly egy Life After Hate című televíziós műsorért megkapta a tévés Oscart, az Emmy-díjat. Mivel győzte meg a döntnököket?

Christian Picciolini: Tulajdonképpen nem is igazán azt a rövidfilmet díjazták, amit neveztünk, hanem a trükköt, amit az emberek átformálására bevetettünk. Feltettünk ugyanis a világhálóra néhány gyűlöletbeszédre buzdító rövidfilmet, amelyeket csak akkor lehetett megnézni, ha előtte látták a mi ellenfilmünket is. A beugratás rengeteg náci szellemiségű embert térített vissza a helyes útra s juttatott el a szervezetünkhöz.

Másfelől viszont önnek sincs túl jó véleménye a médiáról, a sajtóról és a világhálóról.

Christian Picciolini: Az lenne az ideális helyzet, ha a média megbízható módon informálna, s ránk bízná, hogy véleményt alkossunk. Ezzel szemben – mivel a bal- és a jobboldalnak is van saját médiuma – mindenki a saját érdekei szerint tálalja a tényeket. Másfelől az olyan eszement összeesküvés-elméleteknek is teret enged, mint hogy a Föld lapos, s 9/11-et Amerika követte el önmaga ellen. Az interneten pedig ma sokkal nehezebb megkülönböztetni a hamis, propagandisztikus híreket a valódiaktól. Amíg régen – amikor osztogattuk a szórólapjainkat – szemtől-szembe kellett vállalni a nézeteinket, addig a virtuális térben most minden sokkal könnyebb és sajnos hatékonyabb. Egyre több például a lány a szélsőséges szervezetekben, s a beszervezettebbek is egyre fiatalabbak. A stratégia a következő: elcsavarják a lányok fejét, majd meztelen képet kérnek tőlük, ami után zsarolhatókká válnak.

Vagyis most a rasszizmus elleni harc is sokkal nehezebb lett?

Christian Picciolini: Sokan Donald Trumpot hibáztatják a rasszizmus miatt, de én ezt másképpen látom. A rasszizmus gócpontjai mindig is léteztek, de mióta megválasztották az elnököt, olyanok is előléptek az árnyékból – s ebben a politikusok sem különbek –, akik addig csak titokban lázítottak. Ma nyíltan lehet beszélni arról is, amiről régen nem. Mintha felrúgtak volna egy gázolajjal teli vödröt, amitől ezek a gócpontok most lángra lobbantak.

Ön nem aggódik a jövő miatt?

Christian Picciolini: Köszönöm a kérdést. Valóban igaz, hogy a hozzám hasonlók – újságírók, aktivisták – most úgy érezhetik, mintha céltábla lenne a hátukon. A mostani adminisztráció szemében ugyanis nem népszerű, amit mi csinálunk. Nem titkolom, félek attól, hogy a támogatást is megvonják a mozgalmunktól. Az új adminisztráció ugyanis nem a rasszizmus, hanem a terrorizmus felszámolására kívánja fordítani az erőforrásait.

A magyar belpolitikai helyzetről hogyhogy ilyen jól értesült?

Christian Picciolini: A munkám része, hogy tisztában legyek vele, mi történik más országokban, mert ez hatással van az Egyesült Államokra, ami persze fordítva is igaz. Jól tudjuk, hogy a szélsőjobboldal Magyarországon most egy kicsit megpróbál középre húzódni, s elkezdte „megpuhítani” az üzeneteit azért, hogy minél több szavazót érhessen el. De ez nem magyar sajátosság, tapasztalhatjuk Európa-szerte, Angliában, Szlovákiában és más helyen is. De félelemre ad okot az is, hogy a szélsőbal ugyanúgy jobbra húzódik, mivel elveszítették a szavazóbázisukat.

Mi lesz a további programja?

Christian Picciolini: Budapesten eddig nagyon sok diákkal, civil szervezettel találkoztam, s a rendőrséggel is konzultáltunk. Ellátogatok Debrecenbe is. Örömmel tapasztalom, hogy egy-egy interjú után többen megkeresnek s felajánlják a segítségüket. Ilyenek, mint én voltam, s elmondják, hogy a példám erőt adott nekik, s hogy ilyen emberrel még nem találkoztak a régióban. De már egyre többen tudják, hogy fel lehet állni és szólni. A magyarországi program után egyébként Bulgária és Szlovákia a következő úti cél.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában