A „régi” vezet át az újhoz

Nyíregyháza - Minden új generációnak fel kell ismerni, hogy a múlt értékei nélkül fejlődés és megmaradás sincs.

Ki tudná megmondani, mitől értékes egy ócska rézmozsár vagy egy rozsdás szenes vasaló? Talán mert valakinek a gondoskodó kezei érintették. De különleges lehet azért is, mert egy letűnt kor letűnt szokásairól, értékrendjéről, életmódjáról mond el valamit. S ha még gyönyörködtet is, netán nosztalgikus érzelmeket kelt, mindjárt „retrónak” nevezzük, s több lesz, mint műtárgy: trendi emléktárgy s gyűjtőszenvedélyünk ébresztője.

Csak töredéke az otthoninak

A nyíregyházi Bencze Sándor is valahogyan így kapott kedvet a régiséggyűjtéshez, leszámítva a legelső hobbit, a kaktuszgyűjtést. Azóta rajta kívül a családban szinte már mindenki más is gyűjtöget ezt-azt, illetve a feleségén, a fián és az unokáin kívül ugyanazt a hobbit számtalan barátja is űzi városszerte. Néhányukkal most összefogva tető alá hozott egy kamarakiállítást a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban, bemutatva különleges ásványokat, a fia makettrepülőit, ritkaságnak számító dugóhúzó- és sörbontó-kollekciót, régi rádiót, gyufacímkét, üvegtárgyat, patinás háztartási eszközöket, s még ki tudja mi mindent.

– Szám szerint lehetetlen megmondani, mennyi mindenünk van még odahaza, de ide csak ennyi fért – vezetett végig Sándor a színes forgatagon. – Bélyegből például alsó hangon több tízezret tudhatunk a birtokunkban, s több ezer gyufacímkét és üvegtárgyat őrzünk. Ami már nem fér a lakásba, banándobozokba csomagoltuk, s ott állnak felhalmozva a garázsban a fal mellett.

Nekik még más volt a játék

S hogy milyen érzelmi szálak fűzik egyikhez-másikhoz, arra is gyorsan fény derült:

– Gyermekként mi apám zománcozott táljaival és a padláson talált háziszőttessel játszottunk, most ezekből is őrzök néhányat. Nekünk még ez volt a játék – mutatta sokat sejtően, rátérve arra is, ami a szívét nyomja. – A világ sokat változott, ma már nem olyan kedves, ami régi, főleg a fiatalok szemében nem az. Már a korábbi kiállításaimon is tapasztaltam, hogy a negyedik osztályig még kíváncsiak a gyerekek a gyűjteményeinkre, viszont ettől fölfelé már csak a telefon és a számítógép a minden. De a helyzet valahogy mégiscsak kedvez a gyűjtőknek, mert egyre több értékes darabtól akarnak szabadulni a fiatalok.

Így aztán Bencze Sándor gyűjtöget tovább. Mert ahogy a kiállításmegnyitón Kantár Attila, az Arany János gimnázium igazgatója is megfogalmazta: minden új generációnak előbb-utóbb fel kell ismerni, hogy fejlődés és megmaradás sincs az ősök nélkül. S a folytonosság érdekében nemcsak a „tegnapelőtt”, hanem a „tegnap” értékeit is meg kell őrizni.

KM-MJ

Már más szemmel nézi...

Bencze Sándor nem rajongott mindig ennyire az idős holmikért. Nemrég például, amikor lakást vásárolt Oroson egy idős nénitől, az összes ott található régiséget elajándékozta.

– Pár éve még mindent odébb rúgtam, ami ócskaság, egy ideje viszont egészen más szemmel nézem ezeket a tárgyakat. Ma már a régiségpiac egyik törzsvevője vagyok, pedig nincs mindenre pénzem, ami megtetszik. Nem is annyira kereskedőktől, inkább tulajdonosoktól szoktam vásárolni, azok ugyanis nem nyerészkedni akarnak – mondta el.