A Mindenki üzenete

Valami a szemembe mehetett – próbáltam kissé sután magyarázkodni a nejemnek. Szinte megérezve a másnap hajnali világsikert – vele együtt néztük meg vasárnap este a Dunán azt a 25 perces filmnovellát, amelyiknek a nézőt magával ragadó gyerekkórus öröménekével záruló képsorai alatt, mi tagadás, buzgón dörzsölgetnem kellett „pilláimat”, s nem csupán házastársi szolidaritásból. Galambos Béla jegyzete.

Bizonyosan a korom teszi – gondoltam már az ágyban, villanyoltás után. Ám magammal végül inkább abban maradtam, hogy mindennek a két kislányunokám az oka. Közülük is az általános iskola zenei tagozatának első osztályosaként most a furulyával ismerkedő nagyobbik „csalogány” adott alkalmat az asszociációra. Már félálomban, az enyémeken túl minden mai és születendő gyermek egészséges fölcseperedésének, karakán személyiségű ifjúvá, felnőtté válásának nagyszerűségére gondoltam.

Mindenkiére. Aztán hétfő reggel bemondta a rádió: „Csodálatos magyar filmsiker. Rövidfilm kategóriában Oscart kapott Deák Kristóf alkotása, a Mindenki.” Az óriási elismerést jelentő aranyszobrocskát kezében tartó rendező szavai meg­érintettek. A díjat mindazoknak ajánlja, akik jobbá tehetik ezt a világot utódaink számára. A gyermekeinket pedig igyekezzünk úgy felnevelni, hogy büszkék lehessünk rájuk. Gondolom, ezzel aztán nem lehet nem egyetérteni. Bár, ki tudja? Vajon elér-e mindenkit a Mindenki üzenete?

- Galambos Béla -