Máshonnan jöttél, itt meggyökereztél

Nyíregyháza - Aki ismerte, azt mondta, csak azért jött haza, hogy újból elmehessen.

Normantas Paulius január 7-étől nincs közöttünk. Azonban így ez nem igaz! Mert közöttünk volt három évtizeden át, és közöttünk van ma is, ahogyan lesz is. Még hatnak a képei – és az ő képei hatni fognak! Még beszélnek róla – róla beszélni fogunk!

Több művészettel foglalkozó barátommal beszélgettem. Vengrinyák János költő-író barátunk érdekes eszmefuttatásba kezdett. Sokat beszélnek manapság arról, hogy sok fiatal elvágyódik Magyarországról, így Nyíregyházáról is, a sajtó szerint alig várják, hogy mehessenek. Más orgánum meg arról beszél, hogy az ország visszavárja a fiatalokat. De arról, ami pozitív, ami jó, beszélünk? Beszélünk arról, hogy ez az ország, és azon belül ez a nyírségi föld befogad? Itt, aki akar, gyökeret ereszthet! Olyan is, aki itt született, olyan is, aki másutt, mondjuk Litvániában…

Normantas Paulius 1948. június 8-án született, s bár előbb közgazdasági diplomát szerzett, azt akarta, hogy szemén-lelkén át azt lássa más is a világból, amit ő. Mert az igazi fotós ezt akarja. Rögzíteni a pillanatot, ahogyan azt ő látta, ahogyan az ő lelke érzékelte. Hogy más is így lássa, így érzékelje. Hogy mások lelkét is megérintse.

Járt szovjet–orosz tájakon, s megmutatta már akkor, amikor ez enyhén szólva sem volt illő, az akkori igazi, szegény életet. A nép szegénységét. Talán ezért is maradt itt, még szovjet állampolgárként Nyíregyházán, hogy 1983-tól haláláig itt gyökerezzen, közöttünk. Szelleme itt élt, éreztük jelenlétét, teste azonban nyughatatlanul ment tovább. Újabb helyekre, amelyeket fel kellett magának és nekünk fedeznie. Ment Tibet elzárt világába, Kína, India, Pakisztán és Nepál turistamentes világába. Legutóbb pedig Dél-Koreába.

Már tervezte az újabb utat

Ismerősek a képei? Normantas Paulius ment, fotózott, fáradhatatlan volt. Aki ismerte, azt mondta, csak azért jött haza, hogy újból elmehessen. Mert alighogy megjött, már tervezte az újabb utat. Könyvespolcom értéke az általa dedikált aprócska fotókönyv. Amikor belelapozok, a fotók mögött látom őt. Az embert. A messziről jöttet, de itt, közöttünk meggyökerezettet.

Mert hiába ment el újabb és újabb fotókalandokra, az ő lelke itt gyökerezett közöttünk. S gyökerezik most is, s mindörökké.

- Petrusák János -