Az alapellátásban dolgozók az egészségügyi ágazat mindenesei

Nyíregyháza - A háziorvosok munkája túlterjed a gyógyításon – véli a címzetes főorvos. A Kelet arcképcsarnoka: dr. Soltész János.

Ő is azok közé tartozik, akik sok tanulás és kemény munka révén meghódították a tudomány titkait, kivívták az emberek megbecsülését. Szatmári gyerekként született a háború utolsó napjaiban Pátyodon, Mátészalkán érettségizett, de édesapja gazdálkodói származása miatt nem vették fel az egyetemre. Vonatra ült, és meg sem állt a fővárosig, ahol segédmunkás lett egy gyógyszergyárban. Egy évvel később újra próbálkozott, és felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Dr. Soltész János 1969-ben vette át orvosi diplomáját.

– Egyik nap még a diplomámnak örülhettünk, másnap Szabolcsveresmarton fogadtam a rendelőbe érkezőket mint kezdő háziorvos – emlékszik az indulásra a doktor. – Ami azt illeti, nem volt könnyű helyzetem, hiszen máról holnapra az orvosi szakma mély vizébe kerültem elegendő tapasztalat nélkül. Akkor még nem kellett szakmai vizsgát tennünk, csak később szakvizsgáztam általános orvosként.

Megbecsülés a gyógyítóknak

Két évvel később, 1971-ben már Nyíregyházán, a Stadion utcai rendelőben láthattuk fehér köpenyben, ahonnan Jósavárosba vitt az útja. Itt lakott első házassága alatt, amikor a lánya született, aki most Budapesten jogászként dolgozik. Bár egyesek ódzkodnak a nagy lakótelepektől, Soltész doktor megszerette a városrészt: újranősült, a felesége vele együtt dolgozik diplomás ápolóként, most az Ószőlő utcán van a rendelője.

– Magam is vallom, mert naponta megélem, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok és munkatársaik az egészségügyi ágazat mindenesei. Ismernünk kell az orvostudomány, a szociális szolgáltatórendszer csaknem minden szeletét, és az ehhez tartozó törvényeket is. Nem túlzás, hogy a mi munkánk túlterjed a gyógyításon, nekünk a háziorvosi körzet lakosaival szinte mindennapi a kapcsolatunk, bármilyen bajuk van, először a háziorvost keresik, személyesen vagy telefonon, akár éjszaka is.

Azzal egészíti ki mindezt Soltész doktor, hogy most szabad orvosválasztás van, ami rájuk is érvényes, ezért nemcsak a körzetbeliekről kell gondoskodni, hanem a hozzájuk „igazoltakról” is. Ma már van nappali és éjszakai központi ügyelet, nem ritkán házhoz hívják a betegséggel küzdők.

Szóba kerül, sajnos, több száz magyar településen, főleg falvakban nincs háziorvos, mert vagy már nyugdíjasok, vagy a fiatalabbak a jobban fizető Nyugat-Európát választották, ahol a feltételek is sokkal gazdagabbak a gyógyításhoz. A főorvosi címet kapott Soltész doktor helyesli, hogy végre kezdik jobban megbecsülni itthon is a hozzá hasonló gyógyítókat.

Megmentett életek

Soltész János soha egyetlen pártnak sem volt tagja, a szavazók többször őt választották a városi önkormányzat testületébe, s 16 évig az egészségügyi bizottság, tíz évig a megyei orvosetikai bizottság elnöke volt, éveken át ő látta el a csoportvezető főorvosi teendőket is. Közben eseteket említ, amikor szinte a halálból tudott visszahozni hirtelen rosszul lett beteget, de megjegyzi, hogy milyen nagy segítség volt a háziorvosoknak is az országban elsőként Nyíregyházán létrehozott kórházi sürgősségi osztály.

Amikor rákérdezek az elismeréseire, mosolyogva válaszol: „Kiváló Dolgozó”. A korából letagadhatna legalább tíz évet, amit – többek között – teniszszenvedélyének köszönhet.

- Angyal Sándor -