Urad a lom

„Testvérem, nincs még valami fémhulladékod?” – lomtalanításkor többször szegezték már nekem a fenti kérdést, mikor még Nyíregyháza egyik kertvárosi övezetében laktam, s a felesleges holmit pakoltam ki a házunk elé. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Közel egy éve már a megyeszékhely belvárosában élek, ennek köszönhetően pedig a lomtalanítás egy másik arcával is megismerkedhettem. Történt, hogy a családdal az egyik frekventált játszótér felé vettük szombaton az irányt, s lettünk szemtanúi a szomszédos emeletes ház előtt lejátszódó szürreális kincsvadászatnak. A háromgenerációs család legifjabb hölgytagja rögtönzött ruhapróbát tartott a lomos kupac közepén, miközben a férfiak sem tétlenkedtek: már a lépcsőház ajtajában feltartóztatták a különféle kacatokkal leérkező lakókat, nehogy valaki előttük tegye rá a kezét a szajréra. A biztonsági őr szerepét a legtestesebb rokonra osztották, aki a már „einstandolt” holmik tetején szívta békésen a cigarettáját. Hazafelé is találkoztunk több, hasonlóképp szétgórt szemétkupaccal, melyek újfent ékes példaként szolgáltak az emberi igénytelenségre.

Az univerzum rejtett összefüggéseit csak este értettem meg: a belvárosi lomtalanítás éppen egybe esett április elsejével, azaz a bolondok napjával. Bíró úr, nincs több kérdésem!…

- Tarnavölgyi Gergely -