Kisvárdai tanárnő kapta az év tanára díjat

Kisvárda – Még februárban történt, fölhívtak telefonon a Középsuli szerkesztőségéből, s közölték velem, jelöltek erre a pályázatra. Őszintén szólva korábban nem hallottam felőlük – mesélte el lapunknak Csörszné Tar Enikő, a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium nevelési igazgatóhelyettese, milyen folyamat végeredményeként választották meg az „Év tanárává”.

– Egy pár percig szóhoz sem nagyon tudtam jutni. Azután válaszolnom kellett néhány interjúkérdésre, kértek egy fotót rólam, majd az egész anyag fölkerült a szerkesztőség honlapjára.

A kötődést nem lehet eljátszani

Innen már ment minden, mint a karikacsapás: egy egyetemi tanárokból álló bizottság kiválasztotta a jelöltek közül a legjobbakat, megnevezték a döntősöket, és áprilisban elindulhatott a szavazás. Itt most nem a versenyeredmények döntöttek, hanem az, ki mennyire népszerű a gyerekek körében.

– Ezért is volt megtisztelő, hogy jelöltek. Több mint húsz éve tanítok, s alighanem azért esett rám a választás, mert azok közzé a pedagógusok közé tartozom, akik lelkiekben is sokat segítenek a gyerekeknek – próbáltuk megfejteni közösen, minek is köszönhette a gimnázium angoltanárnője a győzelmet.

Szerintem ezen a pályán a hitelesség a legfontosabb, a törődést és a kötődést egyébként sem lehet eljátszani, mindennek belülről kell jönnie. Mindig úgy tekintek a tanítványaimra, hogy figyelembe veszem a személyiségüket, s úgy próbálom elfogadni őket, ahogy vannak. Senkit nem akarunk erőszakkal megváltoztatni, s a hátrányos helyzetüket sem éreztetjük velük soha."

Csörszné Tar Enikő elárulta azt is, hogy nevelési igazgatóhelyettesként a diákokat közvetlenül érintő, tanórán kívüli problémákkal, az osztályfőnöki órák nevelési kérdéseivel foglalkozik, s ő tartja a kapcsolatot a diákönkormányzattal, a kollégiummal, az osztálytitkárokkal. Felelőse az Arany János Programnak, ahol köztudottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkoznak.

Közös érdemek

– Nagyon érzékeny vagyok a szociális problémákra, mivel én is hasonló környezetből jöttem. A gimnázium előtt egy bodrogközi faluban többségében hátrányos helyzetű gyerekeket tanítottam, ezért is lettem a tehetséggondozás programfelelőse.

– Arra vagyok a legbüszkébb – s ez sem csupán a magam érdeme –, hogy embert tudunk faragni minden gyerekből, ráadásul a tanítványaink 80 százaléka egyetemen tanul tovább. Az átlagtól eltérő érzékenységüknek köszönhetően közülük többen szociális területen helyezkednek el, s meg is állják ott a helyüket. Ugyanígy ezt az elismerést is közös érdemnek tartom. Visszaigazolása mindannak, ahogy mi itt – közösen – a nevelésről és a tehetséggondozásról gondolkodunk – fogalmazott Csörszné Tar Enikő.

KM-MJ