Vesztesek, nyertesek

Még jól emlékszem Márton nagyapám szavaira az 1960-as évekből. Mindig azt hajtogatta, hogy ha nyer a lottón, mind az öt unokájának vesz majd biciklit. Talán mondanom sem kell, ha lett is aztán valaha kerékpárunk, azt már nem neki köszönhettük. Pedig minden adva volt, hogy nyerjen. A kis falu postásától minden héten megvette a szelvényeket, reszkető kezével akkurátusan kitöltötte azokat, s a postás fel is adta helyette. Azóta sokat változott a világ: a lottó már nem 3 forint 30 fillérbe kerül, másképpen adjuk fel, s ma már az interneten is szerencsét próbálhatunk. M. Magyar László írása.

A sok változásban csak egy az állandó: bármit játsszunk is, a célunk, hogy nyerjünk, s ha lehet, akkor minél többet: jó lenne ugyanis új autót venni, tágasabb lakásba költözni, világ körüli útra indulni.

Mások már annyi nyereménnyel is megelégednének, hogy legalább a gyermekek egyetemi tanulmányait fedezhessék belőle. Mindenki másra gyűjt, mindenki más-más értékű nyereménnyel lenne elégedett, s mindenki más-más összeget áldoz fel a szerencse oltárán. Nem véletlen a szerencsejátékok népszerűsége, hiszen munka nélkül roppant egyszerűen juthatunk pénzhez: csak el kell találni azt a néhány számot, meg ügyesen kell lekaparni a sorsjegyek felületét.

Latba vetem minden tudásom, ha lottózóba megyek. Statisztikát készítek, átlagot számolok, születési adatokkal taktikázom, s kételkedem az esélyesebb focicsapatok sikerében. Nem tagadom, alaposan elfáradok ebben a munkában, s ráadásul eddig semmi eredménye. Csupán az vigasztal, hogy a mondás szerint aki a kártyában vesztes, az a szerelemben nyertes…

- M. Magyar László -