Vay Ádám nagy magyar volt, igazi kuruc és hithű kálvinista

Vaja - II. Rákóczi Ferenc atyjaként tisztelte Vay Ádámot.

Ha a Rákóczi-szabadságharcról esik szó, a Nyírségben, Szatmárban és a Hajdúságban II. Rákóczi Ferenc mellett elsősorban mindenkinek Vay Ádám neve jut az eszébe. Azé az emberé, aki kalandos ifjúsága után, már érett férfiként állt a szabadság ügye mellé, s tántoríthatatlan híve lett a nagyságos fejedelemnek.

Vay Ádám 1657. május 11-én született Vaján. Ifjúkorát részben Sárospatakon, részben dunántúli főurak szolgálatában töltötte. A Dunántúlról Fülek várába vitt az útja, ahol hadnagyként szolgált. Ott vette feleségül 1679-ben az alkapitány leányát, nagyiváni Fekete Erzsébetet. 1682 szeptemberében Fülek eleste után a Habsburg-ház ellen harcoló Thököly Imre mint foglyát kényszerítette, hogy a kurucok közé álljon, ahol ezredes lovaskapitányságig vitte, s Kisvárda kapitányaként szolgálta Thökölyt. 1687-ben Szabolcs vármegye követe volt a pozsonyi országgyűlésen. Felesége halála után újra megházasodott, báró Zay Annát vette el.

Bort küldött a portyázóknak

II. Rákóczi Ferenccel egy szőlőbirtok tulajdonjoga felett pereskedve ismerkedett meg 1700-ban. Sorsa akkor kapcsolódott össze a kuruc mozgalommal és a későbbi fejedelemmel. 1701-ben mint II. Rákóczi Ferenc összeesküvő társát letartóztatták és a bécsújhelyi börtönbe vetették. Kiszabadulva nógrádi birtokaira, Ajnácskő várába tért haza. Rákóczi kurucaival először 1703. szeptember 1-jén találkozott, amikor egy portyázó csapat megjelent a vár alatt, annak átadását követelve. Vay erre nem volt hajlandó, de jóindulata jeléül öt hordó bort guríttatott le nekik. A kurucok a bort megitták, majd továbbmentek, Vay Ádám pedig a jobban védhető Gács várába húzódott. 1703 októberében azt a várat is kénytelenek voltak feladni, s elindultak Rákóczi táborába, Tokajba. Ott találkozott újra II. Rákóczi Ferenccel, akit haláláig szolgált. Rákóczi 1703. október 24-én udvari kapitányává nevezte ki Vay Ádámot, később a fejedelem Tokajban a jászok és kunok főkapitányi méltóságát is ráruházta, de ő lett Munkács főkapitánya is. Míg a hadseregben Bercsényi Miklós, az ország igazgatásában Vay Ádám volt a második ember a fejedelem után. Rákóczi a köztük lévő húsz évnyi korkülönbség és a tapasztalat miatt atyjaként tisztelte, tanácsaira mindig hallgatott. Irigyei azt állították róla, hogy ő Rákóczi rossz szelleme, de ezt a fejedelem soha sem vette komolyan, sőt amint emlékirataiban írta, Bercsényit és Vayt azért vitte magával az emigrációba, mert féltette őket a császári megtorlástól – tudta, hogy sohasem fognak az uralkodó hűségére felesküdni.

Remélte, hogy hazatérhet

Vay Ádám követte urát az emigrációba. Két héttel Rákóczi után, 1711. március 4-én hagyta el – feleségével és gyermekeivel együtt – Magyarországot. Amíg XIV. Lajos francia király évjáradékban nem részesítette, nyomorban élt, csak a festő, Mányoki Ádám segített rajta. Olykor még reménykedett abban, hogy hazatérhet szülőföldjére, ez a lehetőség azonban csak fiának, majd feleségének adatott meg.

1718 nyarán elvesztette étvágyát, s lassan sorvadva, 1719. január 31-én meghalt. Julianna leánya mellé temették el a gdanski Szent Erzsébet templomban. Sírjára özvegye állíttatott márványlapot, mely a vajai református templom falában látható.

A hamvait tartalmazó érckoporsót kései utódai, gróf Vay Ádám és gróf Vay Tihamér 1906 nyarán hozták Vajára, majd június 19-én a mai Tulipán úti családi kriptába, az angyalos sírboltba temették. Már akkor felmerült, hogy méltó síremléket kell neki emelni, s azt végül a magyar állam vállalta magára. Holló Barnabás szobrászművész készített síremléket, amit 1906 őszén a várkastéllyal szemben a református templom kertjében állították fel. Az ünnepséget 1906. november 15-én tartották, akkor helyezték el a hamvakat az emlékmű alatti sírboltba. Ma is ott pihennek.

- Bene János -