Csak legyen térerő!

Életem első húsz évét vezetékes telefon nélküli lakásban éltem le, de nem éreztem úgy, hogy bármiben is hiányt szenvedtem volna. A haverokkal megtaláltuk egymást, az újság margója pedig remek lehetőséget adott arra, hogy megüzenjem a szüleimnek, hogy éppen hova indultam el. Bodnár Tibor jegyzete.

Ezzel szemben manapság nemcsak a technikai vívmányokba beleszületett ifjak, hanem magam is hajlandó vagyok idegbajt kapni, ha nincs térerő vagy wifi. Az első órát még átvészelem, a második után már nyúlok a telefonhoz, hogy megtegyem a hibabejelentést. Mostanában többször is úgy jártunk, hogy a szolgáltató jóvoltából sem a tévéadás, sem az internet nem volt elérhető, természetesen rendre hétvégén, fél napon át.

Az amúgy udvarias telefonközpontos (modernebbül: call centeres) rendre türelmet és megértést kért, majd amikor megkérdeztem, hogy számíthatunk-e valami kompenzációra, akkor közölte: a szerződés – nyilván apróbetűs része – tartalmazza, hogy csak akkor, ha 64 órán (miért pont ennyi?) át egyhuzamban nincs szolgáltatás. Merném ugyanennyivel a fizetési határidő lejárta után befizetni a csekket, már jönne is a felszólítás…

- Bodnár Tibor -