Bódult világ

Ugyan már minden bizonnyal megettem a kenyerem javát, eddigi életem során soha nem vágytam arra, hogy módosult tudatállapotba kerüljek, legalábbis nem valamiféle narkotikumnak köszönhetően. Persze könnyen beszélek, hiszen soha nem botlottam drogdílerbe, s csöndes vidéki életet élve sem jártam olyan körökbe, ahol előkerülhetett volna az „anyag”. Legfeljebb a „Mari hónalja” csíphette időnként a szemem, amikor forró nyári napokon felpréseltem magam valamelyik dugig megtelt helyi járatú autóbuszra. Matyasovszki József írása.

Azt is jobbára csak a médiából tudom, hogy a rendszerváltással sajnos azonnal begyűrűzött hozzánk a drogfogyasztás divatja, s az eltelt több mint negyedszázad alatt megfordult kis hazánkban is minden, ami valaha kikerülhetett az amfetamintartalmú szerek boszorkánykonyháiból. Ma már a drogosoknak gazdag szlengszótáruk van, s úgy pörög a „mariska”, a „nyalóka” vagy a „rakéta” errefelé is, ahogy korábban csak az amcsi filmekben láttuk. A statisztikák évről évre riasztóbb adatokkal bombáznak, 2015-ben például a 9–10. évfolyamos diákoknak már több mint az egynegyede fogyasztott életében valamilyen tiltott vagy legális szert, lett légyen legény vagy leány az illető. A fiatal egyetemisták és az iskolapadból kikerülők – akik egymás után veszik nyakukba a világot – már meg sem lepődnek azon, hogy a nyugati ifjúság egyik fele mély delíriumban van, a másik fele pedig most ébredezik. S félő, hogy közel az idő, amikor mindez kis honunkban is gyakorlattá válik. Ezért is tűnik ablakon kidobott pénznek, amit a sok ­drogprevenciós és ­figyelemfelkeltő programra költenek. Persze tény: egyetlen élet megmentéséért is mindig érdemes lesz harcba szállni.

- Matyasovszki József -