Valódi élmények

Hiányoznak a régi nyarak. Az emlékeim között kutatva azt hiszem, a kilencvenes évek elejéig tudok visszamenni az időben. Csáki Alexandra jegyzete.

Látom magam a lakótelepi tornyok között fehér atlétában, sárga sortban és a klasszikus, kék gumipapucsban, körülöttem a szomszéd kislányok. Nagyjából egyidősek vagyunk, kész szerencse, így nem kell „átbarátkozni” a többi tízemeletesbe. Nincs főnök, felesleges, aki nem akar játszani, mehet és unatkozhat otthon. Úgy rémlik, legtöbbször pletykálkodtunk, tollasoztunk, ugróiskoláztunk vagy gumiztunk. Utóbbi volt sokáig a kedvencem annak ellenére, hogy mindig alacsonyabb voltam a többieknél. Egyikük-másikuk akár derékmagasságba is felugrott, nálam a combközép volt a csúcs. Visszagondolva egészen vicces volt az is, hogy a rossz kaputelefon miatt állandóan felkiabáltunk valamiért a szüleinknek. Igaz, fel is mehettünk volna, de az üvöltéssel időt nyertünk. Hol egy-két húszast koldultunk nyalókára, magra, máskor engedélyt kértünk, hogy átszaladjunk a másik utcába a kúthoz.

Vajon a ma gyermekeinek milyen emlékei lesznek a mostani nyarakról? Gyűjtenek még egyáltalán élményeket, vagy csak pokémonokat?

- Csáki Alexandra -