A szülői felelősség

Sajnos van, amikor már hiába tennénk meg mindent szeretteinkért, nem segíthet sem vagyon, sem kapcsolat. Marad a gyász, az üresség… Ez jutott eszembe, amikor a kétszer két sávos körút elválasztó füves sávján hosszan időzött egy anyuka alig óvodásnyi csöppséggel a karjában. Mán László jegyzete.

Várt, várt, aztán átszaladt a sulihoz. Néhány perccel később ugyanezt a veszélyes visszautat tette meg, immáron a másik, iskolás gyermekével kiegészülve. Olyan helyen, ahonnan egyik oldalról mintegy száz, a másikról talán kétszer annyi méterre lámpás gyalogátkelőhelye van. Biztonságos, nem sok kitérőt jelentve.

Hiába tesznek meg mások mindent, polgárőrök, közteresek, rendőrök segítenek, hívják fel a figyelmet, próbálják megelőzni a bajt. Mindhiába. És ennek a veszély mellett van egy igen rossz üzenete. A gyermek azt látja, hogy hiába vannak szabályok, a szülők erre fittyet hánynak. Ha nekik lehet, akkor nekem is biztosan. Így amikor már akkorára cseperedett egy ilyen gyermek, akkor majd ő is megpróbál átjutni a halálos forgalom közepette. A gyermek nem csak boldogságot és örömet jelent, felelősséget is. Ezt időben tudomásul kell venni, amíg nem történt baj!

- Mán László -