Otthon a legjobb

Nemigen érzem jól magam a tömegben, különösen meztelenül. Ez az oka, hogy – bár Sóstón lakom – még soha nem jártam az élményfürdőben, a parkfürdőt pedig körülbelül tízévente látogatom. Hoványi Péter írása.

A természetes vizek eldugott partszakaszain szeretek igazán strandolni – gyerekkorom nyarait a Hernád mellett töltöttem, felnőttként pedig Tiszabecsre járok átvészelni a kánikulai napokat. Nem volt ez másképp az idén sem: júliusban alkalmam volt néhány felhőtlen napot eltölteni a határ menti községben, ott, ahol az ártéri erdő biztosítja a magányt, a nemritkán kristálytiszta, kavicsos medrű folyócska pedig a felfrissülést.

Az elmúlt nyár legkönyörtelenebb hőhulláma arra ösztönzött, hogy változtassak a szokásaimon. A sóstói Tófürdő állítólag a nyíregyháziak kedvenc strandja, ezért arrafelé vettem az irányt, amikor már a hideg sör sem segített. A helyieknek kedvezmény is jár a belépőjegy árából – ezzel vigasztaltam magam, amikor egy így sem jelentéktelen összeg befizetése után törülközőnyi helyet kerestem a parton. Végül sikerült megbarátkoznom a népsűrűséggel, sőt: hamarosan visszatértem, és ugyanezt tervezem a következő szezonra is.

A múlt héten a Duna-parton nyaraltam, és úgy döntöttem: életemben először megmártózom ebben a folyóban is. A dunántúli Dunaszekcsőn iszap és szemét fogadott. A helyiek szerint a túlsó parton minden „zöldebb” – és valóban: Dunafalván homokos part, római kori romok szolgáltatják a díszletet, s a Tiszához szokott fürdőzőnek különös élmény a hatalmas folyam, a szálloda- és teherhajók keltette hullámok. Mégis: ha már a Dunán innen, maradok a tiszabecsi és a sóstói strandoknál.

- Hoványi Péter -