„Megbocsátani lehet, de…”

Nyíregyháza - Az 1944. október 28-án elhurcoltakra emlékeztek pénteken délelőtt Nyírmihálydiban. A tragikus napon 246 helybelit vittek el az oroszok málenkij robotra, közülük 99-en soha nem tértek haza. A község gyásznapjáról nemrégiben Szabó András írt könyvet Mi történt 1944. október 28-án? címmel.

A jóhiszeműek nem sejtették

A szerző így ír a történtekről: már az előző nap megkapta a helyi hatóság az oroszoktól a nyílt utasítást, hogy a község férfiait mind össze kell szedni azzal az indokkal, hogy Tokajba kell menniük, azonban a helyi vezetők tudták, nem a Tiszához, hanem a debreceni gyűjtőtáborba viszik őket.

Közölték velük, hogy háromnapi hideg élelemmel menjenek azonnal az iskola udvarára. Volt, aki úgy szaladt a csapat után, amit gyalog kísértek Debrecenbe. A jóhiszemű nyírmihálydi emberek nem is sejtették, hogy sokan soha többé nem jönnek haza. Sehol a környező településeken nem volt annyi özvegy és árva, mint Nyírmihálydiban.

Feledni soha…

Évtizedekkel később, 1990. április 3-án született meg a határozat egy emlékmű felállításáról a temetőben, rajta az 1944-ben meggyilkoltak és elhurcoltak nevével. Sokaknak nem tetszett az igazság, savval öntötték le az emlékművet, amit aztán természetesen helyreállítottak. Nyolc évvel később újabb emlékművet emeltek. A felirat megváltozott, a meggyilkoltakból áldozatok lettek. Az emberek szívéből azonban nem lehet kitörölni a múltat. Megbocsátani lehet, de feledni soha – írja Szabó András, a Nyírmihálydi Magtár Múzeum vezetője.

- KM -