Távcsővel kémlelték a titkokat

Nyíregyháza - Ha a kifogott hal elpusztult, a versenyzőt azonnal kizárták a küzdelemből.

Haraszkó Csabát nemigen kell bemutatnunk a horgászoknak, hiszen sok eredményes horgászatot osztott már meg olvasóinkkal. A közelmúltban versenybíróként tevékenykedett a Kaposváron megrendezett pontyfogó világbajnokságon, lapunk kérésére összefoglalta az ott szerzett élményeket és tapasztalatokat.

Huszonhat országból

– A hazai rendezésű horgászvilágversenyek tekintetében az idei év is bővelkedett. Nemrégiben az alcsiszigeti női úszós-vb után a szeptember 20. és 23. között a Kaposvár melletti Deseda víztározón rendezték meg a 19. Pontyhorgász Világbajnokságot. Ez a helyszín természetesen nem ismeretlen a magyar versenyhorgászok számára, hiszen az országos bajnokság több fordulójának is otthont szokott adni. A tó a maga 240 hektárnyi területével, kiváló halállományával és jó adottságaival nagyon alkalmas egy ilyen nagyszabású verseny megrendezésére. A világ 26 országából érkeztek versenyzők, csak hogy néhányat említsek: többek között Wales, Spanyolország, Portugália, Lettország, Anglia, Grúzia, az Egyesült Államok csapata vett részt a megmérettetésen.

Szigorú előírások

– A versenyen csak rendkívül kötött és szigorú előírások között lehet horgászni. Pontosan meghatározott a versenyboksz mérete, ahová a versenyzőkön kívül csak a kapitányok és a versenybírók léphetnek be, és elhagyni is csak külön engedéllyel lehetséges. Csak a 1,5 kilo­grammot meghaladó ponty és amur számított bele a végső értékelésbe, melytől csak 10 százalékban térhet el a fogott példány a mérlegeléskor – folytatta a szakember.

– Tehát ha a versenyző által megtartott hal ennél kisebb, vagyis nem éri el az 1350 grammos határt, akkor sárga lapos figyelmeztetésben részesül. Rendkívül szigorú szabályrendszer védi a megfogott halat, hiszen ha elpusztul, azonnali kizárást von maga után. Meghatározott a felhasznált csalik és etetőanyagok mennyisége is, melyet a verseny során csak egyszer, egy bizonyos időszakban van lehetőség pótolni.

– Egy ilyen világversenyt elég alapos felkészülés előz meg, hiszen a részt vevő országok nagy része tréningezik a versenyt megelőző hónapokban.

Sokat ér az információ

– Az információáramlásnak legalább akkora jelentősége van, mint a halfogásnak. A dudaszó elhangzása utáni pillanatokban hangyaként rohamozzák meg a versenyzőket a konkurens csapatok képviselői, főleg – ha gyorsan halat is fognak –, hogy minél több információt gyűjtsenek az alkalmazott technikáról vagy csaliról, hogy azt a saját versenyzői is alkalmazzák. Sokszor előfordul, hogy egy megfogott hal után szándékosan más csalival dobja vissza a felszerelést, nehogy esetleg egy másik csapat ellesse a fogós csali titkát. Az angolok és a franciák nagyon leleményesen sátrakból szinte barikádot építettek maguk köré, így a mögéjük gyűlt „hírvivők” távcsővel és távolságmérő műszerrel felszerelve töltik ott az egész napot és mindent pontosan jegyzetelve továbbítják a tudnivalókat a saját csapatuknak. S akkor ott van még a pszichikai hadviselés: az esélyes csapatok versenyzőit próbálják apróbb szabálytalanságon kapni.

KM-MML