Az újratemetés évfordulójára emlékeznek Kállósemjénben

Kállósemjén - Az 1942-ben miniszterelnökké kinevezett Kállay rendkívül nehéz feladatot kapott Horthy Miklós kormányzótól.

Dr. Kállay Miklós, a Magyar Királyság miniszterelnöke újratemetésének 25. évfordulóján megemlékezést rendez a kállósemjéni önkormányzat. Az újratemetés történelmi jelentőségét, Kállay Miklós élettörténetét Komiszár Dénes történész világította meg lapunknak.

Önzetlen munkásságát

Kállay Miklóst a kállósemjéni képviselő-testület 1933-ban választotta díszpolgárrá, így kívánták elismerni és meghálálni önzetlen munkásságát.

A római katolikus templom építésének évtizedeken át húzódó ügyére 1934-ben sikerült pontot tenni; a település kegy­uraként – gróf Wolkenstein Osvalddal együtt –, nagylelkű támogatásával felépült a Nagyboldogasszony tiszteletére megépített Istenhajléka, amelyet a kemecsei származású, későbbi mártír sorsú egri segédpüspök, Kriston Endre szentelt fel.

Az 1942-ben miniszterelnökké kinevezett Kállay rendkívül nehéz feladatot kapott Horthy Miklós kormányzótól, aki egyébként rokona is volt: kivezetni az országot a háborúból és megóvni a pusztulástól. Ma már tudjuk, hogy törekvései eleve kudarcra voltak ítélve. Államférfiúi bölcsességet igénylő helyzetfelismerés nélkül aligha lehetett volna így lavírozni két éven keresztül. A török időkre kísértetiesen emlékeztető, „két pogány közötti”, „üllő és kalapács közé” beszorított Magyarország „mozgástere és kényszerpályája” rendkívül szűkre volt szabva. Kállay-kettős, hintapolitika, tojástánc – a Kállay Miklós nevével fémjelzett kormányzati időszak rosszul berögzült megnevezései.

Az újratemetés egy pillanata | Fotó: Kállay Gyűjtemény archívuma

Sokszor és sokan vetették Kállay szemére, hogy naiv volt. Magyar miniszterelnökként (és neveltetése, felfogása, világszemlélete alapján) abban bízott, hogy a szövetségesekkel történt titkos tárgyalások alapján hazánkat Olaszország vagy a Balkán felől a nyugati hatalmak fogják megszállni. Hogy ez nem így és nem itt történt, az nem Kállay hibája volt.

Náci nyomás

A német megszállással kezdődött a nemzet és miniszterelnöke kálváriája. A Sándor-palotában lévő miniszterelnökség német körülzárása, a Kállay megadását követelő náci nyomás elől a kormányzóhoz, majd a feleségével a török követségre menekülő kormányfő sorsa megpecsételődött. A nyilas hatalomátvétellel nemcsak a kormányzót és családját hurcolták Németországba, hanem Kállay Miklósra is élete legviszontagságosabb időszaka várt: Belügyminisztérium, Margit körúti fogház, Sopronkőhida. Itt a cellája ablakából nézte végig Bajcsy-Zsilinszky Endre akasztását. Ezt követték Mauthausen (ahol ifj. Horthy Miklós is fogolytársa volt) és Dachau koncentrációs táborai. Kopogtatásos módszerrel talált egymásra apa és András fia, aki kormányzói testőrfőhadnagyként az októberi várbeli összecsapáskor esett német fogságba. Innen vitték Dél-Tirolba, az ún. VIP-csoport tagjaként, ahol 1945. május 4-én szabadították ki az amerikaiak. Ekkor szembesítették azzal, hogy felesége, Helén 1945. február 7-én halálos repesztalálatot kapott a török követségen, és hogy Miklós fiát elfogták az oroszok, akit csak 1954-ben engedtek haza a hadifogságból.

Hazatérni már nem tudott Magyarországra. Olaszországban, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Kristóf és András fiai, családjaikkal együtt szintén elhagyni kényszerültek a hazát. Mint a bibliai pátriárkák, időben elrendezte fiai sorsát: 1963-ban írt végrendeletében arra kérte Kristóf és András fiát, hogy a temetési pénzből megmaradó összeget küldjék haza Miklós testvérüknek, ezzel is enyhítve nehéz sorsán. A halál New Yorkban, 80. születésnapja előtt kilenc nappal érte 1967. január 14-én. Holttestét január 17-én ravatalozták fel a new york-i Madison Avenue és 81. utca sarkán lévő Campbell Funeral Home-ban, majd az ottani Szent István római katolikus magyar kápolnában. Koporsójára angyalos magyar címerrel letakart nemzeti lobogót helyeztek. Gyászbeszédet az egykori diáktárs, gyermekkori jóbarát, Eckhardt Tibor, a neves emigráns magyar politikus mondott felette.

Bölcs és jó vezető

A gyászszertartást Varga Béla pápai prelátus, a magyar Országgyűlés egykori elnöke végezte. Beszédét így zárta: „Kállay Miklós! Te nem üres kézzel, nem üres tarisznyával jelentkezel az örökkévalóság kapujában. Egész ember, bölcs, jó vezetője voltál népednek. Sok jót cselekedtél, Istenért, népedért, hazádért. Isten veled. Nyugodj békében!”

Hamvait 1988-ban áthozatták fiai Rómába, a magyar máltai lovagok sírboltjába. Itt leltek végső nyugalomra második feleségének, Fényes Mártának földi maradványai is. Az általa építtetett kállósemjéni családi kripta 1993. április 17-én fogadta be földi maradványait, ahol szülei, első felesége és testvérei között várja a boldog feltámadást.

- Komiszár Dénes, történész -