Két ország között ingázik

Csenger - Nagy Karolina szívesen vállalja az utazást, hogy egy szellemi tárházban dolgozhasson.

Azzal a szabadsággal is együtt jár az európai uniós állampolgárság, hogy szabadon léphetjük át az országhatárokat, bárhol letelepedhetünk, valamint szabadon vállalhatunk munkát is. Ezzel a fontos alapelvvel megnyílt honfitársaink előtt Nyugat-Európa, ugyanakkor Románia belépésével az ott élők számára új munkahelyeket jelentő terület lett Magyarország is.

Könyvtárosnak jelentkezett…

Az uniós lehetőségeket használta ki a Szatmárnémetiben élő Nagy Karolina is, amikor megpályázott egy Csengerben meghirdetett állást.

Szatmárnémetiben született, ott is nőtt fel. Az általános iskolában is magyar tannyelvű osztályba járt, a gimnáziumi éveket is magyar tannyelvű intézményben töltötte: a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba járt úgynevezett idegen nyelvi osztályba. Itt a magyar és a román nyelv mellett tanult angolt, franciát és latint is.

Az első négy nyelvből érettségizett, majd a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát angol szakon, illetve az ötödik év végén az angoltanári oklevelet is átvehette.

– A diplomázás után visszaköltöztem Szatmárra, és ősszel el is kezdtem Nagyváradon dolgozni, ugyanis a debreceni tanszékvezető felkért, hogy tanítsak a Partiumi Egyetemen amerikai irodalmat és fordítást. Nehéz és fárasztó volt az ingázás, végül Szatmárnémetiben vállaltam munkát: a római katolikus püspökség sajtóosztályán dolgoztam – elevenítette fel életének fontosabb állomásait Nagy Karolina.

– Közben megházasodtam és született két szép gyermekünk. A gyermekneveléssel töltött évek után angol nyelvet kezdtem el tanítani egy helyi nyelviskolában felnőtteknek és diákoknak. Bár nagyon szerettem ezt a változatos és kreatív munkát, a délutáni órák miatt sokszor késő este mentem haza a családomhoz.

O’sváth György akkoriban tervezte, hogy a családi kötődések miatt Csengerben helyezi el 40 év tudatos gyűjtőmunkájának a gyümölcsét: majdnem 40 ezer könyvet, illetve az O’sváth család bútorait, relikviáit. Az O’sváth Alapítvány pályázatot hirdetett egy könyvtárosi, illetve egy vezetői állás betöltésére az O’sváth Házba.

– Az állásokat nemcsak Csengerben és környékén, hanem Szatmárnémetiben is meghirdették. Bár én könyvtárosnak jelentkeztem, az interjú után a kuratórium felajánlotta, hogy én legyek az intézmény vezetője – folytatta Nagy Karolina. – Mivel ez még 2014-ben történt, a párizsi és a brüsszeli merényletek, illetve a menekülthullám előtt, akkor még nem is gondoltam arra, hogy a határátkelés valaha is gondot jelenthet.

Hosszabb lett a várakozás

– Mindenki abban reménykedett, hogy Romániát hamarosan felveszik a schengeni övezetbe, és a határon az ellenőrzés fokozatosan megszűnik. Így aztán ilyen optimistán elvállaltam ezt a feladatkört. Csakhogy az élet keresztülhúzta ezeket az elképzeléseket. A terrorcselekmények és a migránshullám miatt szigorúbb lett a határellenőrzés, hosszabb lett a várakozási idő, kiszámíthatatlan lett az átkelés a határon.

- M. Magyar László -

Kulturális kincsesházban

– Nem könnyű a két ország közötti ingázás, de ennek ellenére kijelenthetem, hogy szeretek Csengerben dolgozni. Nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a munkát. Gyakorlatilag egy kulturális kincsesházban dolgozom, felbecsülhetetlen értékű könyvritkaságok között. Néha előfordul, hogy hétvégén is átjövök dolgozni. A helybeliek már többször megjegyezték, hogy többet vagyok itt, mint otthon, nem lenne-e könnyebb, ha ideköltöznék. Egyrészt igazuk van, a munkám miatt valóban sok időt töltök itt, nekem egyszerűbb lenne, ha itt élnék. De a családom odaát van, nem várhatom el tőlük, hogy megváltoztassák az életüket csak azért, hogy nekem könnyebb legyen. Minden siker áldozattal, lemondással jár. Én szívesen vállalom az ingázást azért, hogy egy szellemi tárházban dolgozhassam – tette hozzá Nagy Karolina.