Megváltó született a Király utcában

Bécs, Nyíregyháza - Egy nagyon feszes, pontos és lendületes előadás került ki a nyíregyházi színházi műhelyből.

A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjának utolsó előtti bemutatója volt csütörtökön este a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása, az Illat­szertár, melyet Mohácsi János rendezett. A produkció telt házat és egyöntetű sikert ­hozott a Király utcában magasodó Pécsi Nemzeti Színházba. Másnap pedig úgynevezett szakmai beszélgetésen értékelték László Miklós darabjának nyíregyházi olvasatát.

Feszes, pontos, lendületes

– A szórakoztató színháznak igenis helye van a POSZT-on – jelentette ki Stuber Andrea színikritikus, a beszélgetés egyik szakmai opponense, aki hozzátette, hogy az idei válogatók (Regős János színész-rendező és Térey János író) tudatos döntése volt, hogy a tizennégy, a versenyprogramba válogatott színpadi alkotás között legyenek ilyen típusúak is. Így tapsolhatott a pécsi közönség a kecskeméti Csárdáskirálynőnek, s most az Illatszertárnak.

Gáspár Tibor színész, a szakmai beszélgetés másik felkért hozzászólója – aki jó néhány éven át volt a nyíregyházi társulat tagja – szerint a jó színház nem kikapcsolja a nézőt, hanem bekapcsolja. S ez az 1936-ban László Miklós színész által írott darab éppen ezt teszi. Jól megírt jelenetek sorát vonultatja fel, remek karakterszerepekre ad lehetőséget.

Mindegyik figura esélyt ad a színészeknek, hogy brillírozzanak. S ezzel a lehetőséggel élnek is a nyíregyházi aktorok. Főleg igaz ez így, hogy végül Mohácsi János állította színpadra az előadást. Köztudott ugyanis, hogy eredetileg Pelsőczy Réka lett volna a rendező, végül egyeztetési gondok miatt esett a választás arra a Mohácsira, aki a POSZT történetének legsikeresebb színházi alkotója. A beszélgetésen el is hangzott, hogy többen féltek, mi történik, ha Mohácsi beteszi a lábát az illatszertárba. (Lásd még: elefánt a porcelánboltban…) Az aggodalmak azonban ok- és jogtalannak bizonyultak. Természetesen gazdagodott a mű a mohácsis kiszólásokkal, ötletekkel, jelenetekkel, de az illatozó üvegcsék, púderek és szappanok mind a helyükön maradtak. Sőt, egy nagyon feszes, pontos, lendületes előadás került ki a nyíregyházi színházi műhelyből. Nem csoda, hogy otthon is az évad legnagyobb sikerének bizonyult.

A színház varázsa

Mint Kirják Róbert ügyvezető igazgató elmondta – s ez a labdarúgó-világbajnokság nyitányán külön érdekességgel bír –, a főpróbát látták a Szpari focistái is, akik közül azóta többen visszajárnak a teátrumba. A darab – mozis szakkifejezéssel élve – akár afféle karácsonyi filmnek is beillene, hisz ünnepváró hangulatban játszódik, s el is hangzik az otthonosságot sugárzó, kiváló díszletek közt, hogy a Váci utcába nem születik megváltó.

Bízvást állíthatjuk azonban, hogy Pécsett, a Király utcában megszületett. Ha nem is megváltó, de a csoda, a színház varázsa. Az a megmagyarázhatatlan valami, ami összeköti a színpadon játszókat és a széksorokban helyet foglalókat, s egy erőtérbe fogja valamennyiüket. Ezt a csodát pedig a rendező és a színészek közösen teremtették meg. A darab a ’30-as években játszódik, s Mohácsi törekszik is rá, hogy ugyan csak egy-egy szóval, utalással, de pontosan meghatározza, hol és mikor járunk. A néző teljesen tisztában van azzal, hogy ez Pest – még csak véletlenül sem Buda –, s azzal is, hogy a boldog békeéveket hamarosan felváltja a borzalom. Ennek első jeleként a rendező úgy tereli Árpád, a kifutófiú, utóbb segéd úr (Fellinger Domonkos) figuráját a történet vége felé, hogy megfigyelhessük, amint ez a kisember hatalmat kap, személyisége egyik pillanatról a másikra eltorzul. Szinte látjuk, ahogy néhány év múlva karjára húzza a nyilas karszalagot.

Igazi jutalomjáték

Ha már a szereplőknél ­tartunk, Stuber Andrea kiemelte, hogy Mohácsi önmagában mit sem érne, ha nem lenne mellette egy kiváló társulat. Ebből a csapatból is ki­emel­kedik Horváth László Attila, aki három évtizede tagja a társulatnak, s mindent el­játszott itt, amit csak lehetséges.

Az Illatszertárbeli Hammerschmidt úr szerepe pedig igazi jutalomjáték a számára: ünnepi és méltó pillanat. Kiváló játék ez, könnyed és végtelenül komoly, amin lehet kacagni, könnyezni és izgulni a szerelmesekért. Most pedig tovább kell izguljunk és szurkoljunk, hogy a nyíregyházi Illatszertárat díjazzák a POSZT-on. Szombaton este, a díjátadó gálán kiderül, újra tapsolhatunk-e kedves színészeinknek.

- Ebner Béla -