Madarak és sárkányok

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Nagyszüleink, dédszüleink hagyományai élnek tovább a beregi keresztszemesben.

Legújabb játékunkban megyénk értékeit keressük, az első körben pedig arra biztattuk olvasóinkat, hogy küldjék be javaslataikat minden olyan természeti vagy épített csodáról, amelyek szerintük megyénk kiemelkedő nevezetességei közé tartoznak. A javaslatok közül öttagú szakmai zsűri választotta ki a 20 legszebbet. Olvasóink a lapunkban megjelenő szelvénnyel, illetve internetes portálunkon, a szon.hu oldalon szavazhatnak október 13-án délig.

Házilag készítették

Noha létezésére már az 1660-as évekből is találtak bizonyítékokat, a „beregi hímzés“ elnevezéssel csak a keresztszemes munkák ismertté válása után, az 1930-as évektől illetik e textiliákat. A 20. század közepéig a Felső-Tisza vidékén élők házilag készítették a vásznat, maguk termelték meg a kendert és készítették el belőle a szövésre és hímzésre alkalmas fonalat. A vászon megmunkálása adta a falu életének keretét. Az alkalomtól függően díszítették a textíliákat mintákkal, és a témához illeszkedő színeket használtak.

A legrégebbi tex­tíliákat díszítő mintákat piros és kék fonallal hímezték, de az sem ment ritkaságszámba, hogy csak piros vagy csak kék fonalat használtak. A legelterjedtebb hímzésminták az életfa-ábrázolások voltak, de gyakoriak voltak a páros madár-megjelenítések is, alkalmazták még a szarvast, lovat, sárkányt, és növény-motívumokat is. Az élet minden területén szükség volt a leányok és asszonyok munkájára, akik számos textíliát készítettek az ágytakarókon, ünnepi abroszokon, függönyökön, ruhákon és lepedőkön át egészen a szemtakaróig.

KM