A pszichiáter életútja

Nagykálló - A gondolkodás és a személyiség alakulása, változása érdekelte a leginkább.

Ma már csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy hosszú évtizedeken át egy munkahelyen, a választott szakmájukban dolgozzanak, s a hivatásukban kiteljesedhessenek. Dr. Wischán Elek több mint hat évtizedet töltött el az orvoslás szolgálatában, a neves pszichiáter még tavaly is dolgozott a nagykállói szakkórház ambuláns részlegén, és addig igazságügyi orvosszakértői tevékenységet is végzett. A most 92 éves főorvos életpályáját koronázza meg, hogy a napokban átvehette az egészségügyi szakma legrangosabb kitüntetését, a Pro Sanitate-díjat.

Külföldi szakirodalom

Ahogyan napokkal ezelőtt megírtuk, szellemi frissességgel, humorral és szakmai alázattal fogta kezében a főorvos az Emberi Erőforrások Minisztériumának elismerését, s fogadta kollégái gratulációt a pszichiátriai szakkórházban, ahol mindenki ismeri, tiszteli és kedveli őt. Nem kevés – összesen 64 – éven át kísérhette végig az intézményben folyó munkát, s megélte a pszichiátria fejlődésének főbb mérföldköveit.

Dr. Wischán Elek a Nagykállói Megyei Ideg- és Elmegyógyintézetben 1959 januárjában kezdett el dolgozni, akkoriban a pszichiátriai betegek széles palettáját kezelték a kórházban, sőt valójában a gyakorlat az volt, hogy azok a pszichiátriai betegek is oda kerültek, akiket alapbetegségük mellett más krónikus vagy akut szomatikus problémával is gyógyítottak, éppen ezért felszereltsége és nagysága miatt is tekintélyes kórháznak számított a nagykállói.

A főorvos kitartó munkája révén folyamatosan haladt előre a szakmai ranglétrán, betegek iránti tisztelete és empátiája a gyógyítást mindig előre sorolta életében, amellett, hogy vezetői tisztséget is viselt, s hogy a fiatal szakorvosjelöltek szerettek tanulni tőle.

Angol, német, francia nyelvismerete révén tanulmányozta a külföldi szakirodalmat, amely szakmai fejlődésének egyik kulcsa volt.

– A gondolkodás és a személyiség alakulása, változása érdekelt leginkább, az, hogy az agy és az idegrendszer működése hogyan határozzák meg személyiségünket és képességeink jelentős részét, ezért a neurológiában és a pszichiátriában találtam meg a helyem az orvostudományon belül, amely, meg kell hagyni, óriási utat járt be. Hatalmas fejlődésen és változáson ment keresztül az elmúlt 60 évben.

Ugyanazok a körképek

– Kezdettől fogva eléggé misztikus volt az elmebetegek kezelése. Különböző testi megpróbáltatásoknak, szenvedéseknek is kitették őket, elsősorban fizikai erejüket tudták megfékezni, gyógyításuk nehéz volt. Sem módszer, sem kísérlet és eszközök sem voltak hozzá. Aztán felfedezték, hogy elektromos impulzusokkal (elektrosokk-terápiával) bizonyos területeken befolyásolni lehet az agy működését. A modern pszichiátriában már elvetik, a beavatkozást ma csak elvétve alkalmazzák (Amerikában mostanában is), és csak azokban az esetekben, amikor minden más módszer, gyógyszeres kezelés kudarcot vall a páciensnél – mondta a szakember.

– Majd az agykutatás fejlődése utat tört a biokémiának, s kibontakozhatott a farmakológia ezen a területen is. A pszichére ható szerek már sokkal nagyobb mértékben segítették, és eredményesebbé is tették a gyógyító munkát. S ezek a kutatások ma sem álltak meg – jegyezte meg a főorvos. Hozzátette: a pszichiátriai kórképek ma is ugyanazok, mint 100 évvel ezelőtt, csupán a betegséget körülvevő környezet változik. Megtudtuk azt is, hogy például a skizofréniára soha nem volt, és jelenleg sincs pontos statisztika, csak egy konstans szám, miszerint a világ népességének 1 százalékát érinti a kórkép, és annak ellenére, hogy a skizofrén emberek szociábilisek (általában a betegek nem házasodnak, nincs gyermekük, nem adják tovább a betegséget), a betegség az evolúció során is fennmaradt. Ezzel szemben a társadalmi környezettől függően a depressziós és a szorongásos betegek száma növekszik, meglepően nem a rossz körülmények között, hanem békeidőben.

KM