Alfa-nemzedék: nem érdekli őket a klasszikus értékrend, amit az X-generáció megpróbál átadni nekik

Nyíregyháza - Az alvó géneket jó ingerekkel kell felébreszteni, és kialakul a jóság a gyerekben.

Nehezen kezelhető gyermekek – egyre többen vannak az óvodában és az iskolában, és a pedagógusokat már az elnevezés hallatán a rémület fogja el. Tegnapi cikkünkből Dr. Gőbel Orsolya gyógypedagógus-pszichológustól azt is megtudhattuk, miért hatványozódik a számuk az idő múlásával. Felnövőben van ugyanis egy új nemzedék, ők a 2010 után születettek, az Alfák, akikhez már nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel közeledni. No de miért is? Témánk korábbi részében a budapesti szakember segítségével már levezettük a magatartászavar biológiai vonatkozásait, a folytatásban az online közeg káros hatásaira és a lehetséges megoldásokra fókuszálunk.

Éhezik a figyelmet és a lájkokat

– Amikor egy gyerek arra kényszerül, hogy párhuzamos világokban működjön, ne csodálkozzunk, ha minden relatívvá válik. Ma már nyilvánvaló, hogy a vibráló képernyő is addikciót okoz, a kicsiket is vibrálóvá teszi. A másik, hogy egy gyerek még el sem éri a két éves kort, máris „digitális története” van a közösségi médiában. Megfigyeltük, hogy egyre kevésbé tudnak szemkontaktust tartani. Hogy is tudnának, amikor az anya figyelme és a gyerek közé a második pillanatban befurakodik a telefon, villan a vaku, és a kép megy fel a Facebookra. Ahogy nőnek, szinte éhezik a figyelmet (később a lájkokat), de az online térben csak a társas kapcsolati deficit növekszik. Mindent akarnak egy kattintásra, miközben alapvető készségeknek, képességeknek vannak híján. A képzeleti munka helyére a sok vizualitás lép. A szülő gyorsan elveszíti modell szerepét, miközben a fogyó gyermeki idő gyakran összemosódik – gondoljunk csak a „trendi” szabadidős tevékenységre, a plázajárásra – felnőttidővel. Nehezen tanulnak meg játszani, de az örök médiakontroll még pihenő-, vagy alvás­időt sem enged. Tudomásul kell venni: a számítógép és az internet a gyerekek idegrendszerét változtatja meg, aminek a vége figyelemzavar, hiperaktivitás, narcisztikus megnyilvánulások. Kétségtelen, az Alfák kreatívak, rugalmasak, ugyanakkor nem tűrik a merev szabályrendszert, a fölé-alárendeltségi viszonyt. Mire elérik az iskoláskort, félő, hogy ő fogják lebontani a jelenlegi oktatási rendszert. A demokrácia fogalmát is sajátosan értelmezik, egyre hangosabbak, éppen ezért sok konfliktusba keverednek, aminek a száma folyamatosan növekszik. Az a klasszikus értékrend, amit az X-generáció megpróbál átadni nekik, az Alfákat már nem érdekli.

Törjük szét a görcsöt

Nem túl rózsás kép, amit dr. Gőbel Orsolya felvázolt, ezért van szükség arra, hogy már óvodáskorban megkezdődjön az Alfákkal a kooperáció. Még a korai fiúdominancia is feloldható a 3–4. osztályig, ha kellő figyelmet kapnak. Ha már felismertük, hogy egy Alfa óvódás nem bírja a veszteséget (tehát valamennyi versengő játékból ki kell venni), rosszul viseli a zajt, éberen, nyitott szemmel alszik, válogatós és étvágytalan, elbújik az öltözőszekrényben, hosszan álldogál a tükör előtt, messze mögé nézve, és csak lassan, hosszan érinthető meg, bizonyos, hogy külön elbánást igényel.

– Aki látott már igazán nehezen kezelhető óvodást, tudja, az ilyen gyerek nekimegy az óvónőnek, mindent összetör maga körül, és üvölt, mint a fába szorult féreg. Ilyenkor az amigdala foglya. Ez az ősi képlet az agytörzs felső régiójában a félelem és a düh központja, agykérgi kontroll nélkül. A legelveszettebbet kell kiválasztani a csoportból, majd testi szinten megnyugtatni és egyensúlyba hozni, mert akkor a többi is automatikusan velünk tart. Előbb ezt a görcsöt törjük szét: „Látom, nagyon dühös vagy, hallom, majd kiugrik a szíved a helyéről. Hol van ez a harag benned?” –, hogy kimozdulva önmagára tudjon figyelni. Majd megkeressük a harag helyét, odatesszük a kezünket, és megnézzük, hogyan változik a színe.

Gyermekidőt teremteni

Fel kell építenünk egy „lépcsőt” a prefrontális kéreg felé, a homloklebenyig, ahol a kontroll helye van. Mindez csak a gyerekre fókuszálva érhető el. Hosszú lesz az út, de egy módszer következetes végigvitelével – ilyenek a varázsjátékok, ahol a képzelet, a csend és az örök jelen lassú, fékező világa, ami megteremti a gyermeki időt – kiút lehet a felgyorsult világból. A genetikai rendszerünk 25 százalékát kivéve a többi átírható. Az ADHD-s, hiperaktív, alacsony éberségi szintű, kihűlt gyerekek, akik törnek, de nem hajlanak, csak melegségre, szeretetre, közös játékra vágynak. Nincs korrigálhatatlan helyzet, de ha feladjuk, a gyerek ismét elküld jó messzire, s még mélyebbre zuhan – fegyelmeztette a jelen és a jövő pedagógusait dr. Gőbel Orsolya.

[related-post post_id="4051178"]