Szakmára és emberségre is tanított

Nyíregyháza - Egykori tanítványai emlékeznek vissza Czékmann István fényképész mesterre.

Generációk sokaságát fényképezte Nyíregyházán a belvárosi műtermében Czékmann István aranydiplomás fényképész mester. A napokban elhunyt szakember a megyeszékhely ikonikus alakja volt. Egykori tanítványait kérdeztük meg arról, hogyan emlékeznek vissza mesterükre, akit sokan csak Patyi bácsiként ismertek.

Mély barátsággá fejlődött

– Az 1960-as évek elején a Fényképész Szövetkezetnél voltam tanuló, akkor találkoztam először Patyi bácsival – elevenítette fel emlékeit lapunk érdeklődésére Elek Emil, aki 1968-tól 2006-ig a Kelet-Magyarország fotóriportere volt. – A Fényszövnek volt egy úgynevezett riport részlege is, amelynek a tagjai – Tóth Kálmán, Zsák Zoltán és Czékmann István – a fejlődő Nyíregyházát, az ipari üzemeket, az épülő lakótelepeket, a tervezőirodák munkáit, a beruházásokkal gazdagodó megyét örökítették meg. Akkor már külsősként küldözgettem képeket a megyei napilap számára, így természetesen nagyon érdekelt ennek a riport részlegnek a munkája, amikor lehetett, elkísértem őket a vidéki utakra. Nagyon sokat tanultam tőlük. Nemcsak az alapokat lestem el, hanem a mesterfogásokat is. Számos trükkre megtanítottak, hogyan lehet jó riportképet készíteni, hogy lehet épületeket, beruházásokat jól megfotózni. A Kelet-Magyarország Zrínyi Ilona utcai szerkesztőségében volt fekete-fehér képek előhívására szolgáló laboratórium, azonban amikor áttértünk a színes technikára, a negatívokat már a közelben lévő Czékmann Fotónál hívattuk elő, vagyis ismét szoros kapcsolatba kerültem Patyi bácsival. Gyakran kávéztunk együtt a Kossuth tér sarkán lévő ABC presszó részlegében, a kezdeti mester-tanítvány viszony nagyon mély barátsággá fejlődött. Precíz, pontos szakember volt, ismerte a szakma minden titkát, s a tudását igyekezett átadni a fiatalabb kollégáknak is. Emberséges volt mindenkivel szemben, soha nem hallottam emelt hangon beszélni. Nem véletlen, hogy sok tanítványa példaképként tekintett rá. Távozása mélyen megrendített bennünket.

Felkészült szakember volt

– Az érettségi után, 1987-ben Debrecenben elkezdtem egy fényképész iskolát, amelynek igen fontos része volt a gyakorlat is. Az édesapámmal felkerestük Patyi bácsit, hogy tudna-e tanulóként foglalkoztatni. Igent mondott, s kapcsolatunk mind a mai napig tartott – idézte fel a régi éveket Balázs Attila Escher Károly-díjas fotóriporter, aki szintén dolgozott szerkesztőségünkben.

A sokoldalúság jellemezte

– Amit a fényképész szakma alapjairól tudni kellett, azt mind tőle tanultam meg. Még ahhoz a fényképész generációhoz tartozott Patyi bácsi, amelynek a tagjai nemcsak a műteremben készítettek fotókat, hanem foglalkoztak riportképekkel, s fotóztak épületeket is. Lépést tartott a technikai fejlődéssel, semmivel sem volt rosszabb a felszereltsége, mint mondjuk egy német vagy egy angol kollégának. A városban nagyon sokan a műtermi fotózással azonosították Patyi bácsit, de attól jóval sokoldalúbb volt, technikailag, szakmailag nagyon felkészült szakembert ismertem meg a személyében.

– Sokat tanultam tőle, de nemcsak technikai-szakmai területen, hanem emberileg is. Tőle tanultam meg a munkához, az ügyfélhez, a riporthelyszínhez való viszonyt. Minden szempontból a mesteremnek tekintem Patyi bácsit, az emlékét soha nem feledem.

KM