A lélek hangjai textilbe öltöztetve

Kisvárda - Sz. Nagy Tímea háromdimenziós képek formájában fejezi ki az olyan érzéseket, mint a szeretet, a hála, a harmónia.

Az elmúlt évszázadokban készült szobor kőből, márványból, agyagból, bronzból, az utóbbi években pedig már találkozhatunk textilszobrokkal is. A textilszobrászat egyik képviselője napjainkban a Kisvárdán élő Sz. Nagy Tímea. Igaz, hosszú volt az út, s több évtized is eltelt, míg az általános iskolai padból eljutott a textilszobrász alkotásaival a kiállítótermekbe. Nem véletlen elírás az általános iskola, hiszen már akkor is nagyon érdekelte a textil, állandóan divattervezéssel foglalkozott. Még tanítási órán is. Ötödik osztályos korában, amikor a történelemtanár meglátta, hogy ismét rajzol ahelyett, hogy figyelne, ajánlott számára egy üzletet: nem viszi az igazgatóhoz, ha megkapja az órán készült ruhaterveket. Így is történt: a tanárnő megvarratta a ruhát, s a következő tanévnyitó ünnepségen már abban jelent meg.

Alkotótáborokban

– Varrógépet kértem a szüleimtől ajándékba 14 évesen. Nem tudom, hogyan alakult ki bennem a varrás képes­sége, de amint leültem a ­géphez, tudtam szabni-varrni. Minden olyan evidens volt a számomra. Szegeden szerettem volna tovább tanulni a Tömörkény István Művészeti Gimnáziumban, de a szü­leimet lebeszélték arról, hogy elengedjenek olyan messzire, így maradt a kisvárdai ­Bessenyei György Gim­názium. Ezt a középiskolát végül azért nem bántam meg, mert itt ismertem meg a ­férjemet 35 éve, akivel immár 32 éve alkotunk egy párt, tökéletesen kiegészítve egymást – elevenítette fel a régi éveket Szalmásné Nagy Tímea.

– Az érettségi után nem akartam elkerülni messzire, a párom közelében akartam maradni, így kozmetikus lettem, pedig nagyon vonzott a képzőművészet, az iparművészet. Három gyermekünk született, s ahogy egyre ­nagyobbak lettek, bennem egyre jobban elhatalmasodott az a gondolat, hogy meg kellene valósítanom a gyermekkori álmomat, s elkezdtem festeni, velencei maszkokat készíteni. Tudtam, hogy sokat kell tanulnom és fejlődnöm, ezért kurzusokat ­végeztem el. Aztán beiratkoztam egy jobb agyféltekés kurzusra is, ami már régóta vonzott, de a művészvilágban sokan elvetik. Nekem hatalmas inspirációt adott, sikerélményt kaptam tőle, hiszen rövid idő alatt olyan képességeket hozott bennem a felszínre, hogy úgy éreztem: szárnyalok. ­Festettem többek között akrillal, olajjal, s természetesen tudatosan tanultam tovább a festészetet. Közben készítettem grafikákat is. Ez a műfaj egy aprólékosabb és csöndesebb világba kalauzolt. Itt tanultam meg a koncentrációt, a precíz kivitelezést, mely a későbbiek során jól hasznosult a művészetemben.

– Az egyik grafikám díjat nyert, mellyel jutalomképpen részt vehettem Anarcson egy nemzetközi alkotótáborban. Vagyis a jobb agyféltekés rajzkurzusnak köszönhetően bekerültem a művészvilágba. Ezek után folyamatos résztvevője lettem a nemzetközi táboroknak, ahol lengyel, szlovák, ukrán és hazai alkotókkal vettem részt.

– Néhány évvel ezelőtt az egyik ilyen táborban megmutatták nekem a textilszobrász technikának az alapjait. Akkor ott ki is próbáltam, s egy olyan alkotás került ki a kezem alól, amire most is büszke vagyok. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez az én utam. S rádöbbentem arra is, hogy a korábbi évtizedek sem voltak véletlenek: a divattervezés, a varrás ismerete, az iskolai jelmezkészítés, a maszkok, a festői és a grafikai tanulmányok mind ahhoz kellettek, hogy végül megtaláljam önmagamat a textilszobrászatban.

Gyógyítja a lelket

Készültek az újabb és újabb textilszobrok, közben arra gondolt Szalmásné Nagy Tímea, hogy jó lenne tudását átadnia másoknak is. Már csak azért is, mert az alkotás folyamata felszabadító, örömteli és addig nem ismert képességeket szabadít fel. ­Stresszoldó hatása révén ­csodálatosan gyógyítja a lelket, önbizalmat ad, közben pedig társas kapcsolatok is épülnek a rendszeres foglalkozások révén. Kitűnő terápia továbbá a sérült és az egyedül maradt, gyászoló emberek számára is.

Ma már vannak tanítványai többek között Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, valamint Nyíregyházán, ahol rendszeresen tart kurzusokat is. Imád tanítani. Tavaly második alkalommal kapott felkérést a felvidéki művészeket összefogó Ticce egyesülettől, hogy a tuzséri Lónyay-kastélyban megrendezett nemzetközi alkotótáborban a textilszobrászatot bemutassa. Mint megfogalmazta, jó érzés számára, hogy tovább adhatja azt a varázst, amely az alkotás folyamatát jellemzi. Megmutathatja azt a csodavilágot, amelyet mindenki átélhet, vagyis egy időre mindenki kiléphet a mindennapok gondjaiból és megtapasztalhatja az alkotásban rejlő csodát.

Vajon egy textilszobrász esetében hogyan épül fel az alkotás folyamata?

– Kilencven százalékban spontán jön a kép, megjelenik a szemem előtt, esetleg olykor álmomban vagy fél­álomban. Látom magam előtt a színeket, a formákat, a végeredményt. Olyankor megszűnik számomra tér és idő. Nem az agyammal, hanem a lelkemmel dolgozom, egy varázslatos világba repülök el. Számomra az alkotás folyamata egy olyan magasztos állapot, mely semmivel sem pótolható. Fontos számomra a harmónia, az összhang, a finomság érzékeltetése, amiket a textúrák kölcsönös játékával, a színek harmóniájával igyekszem megmutatni.

A határon túlra is

– Szerencsés helyzetben vagyok, mert a családom biztos hátteret jelent az alkotáshoz. Párom folyamatos támogatását élvezem. Kisvárdán immár a tizedik önálló kiállításommal mutatkozhattam be decemberben, de volt már tárlatom többek között Nyíregyházán, Debrecenben, Budapesten, s munkáim eljutottak a határon túlra, így Bécsbe, Szlovákiába vagy éppen Erdélybe is.

– Az aktuális Lélek hangjai című kiállításomon azokat az érzéseket mutatom be háromdimenziós képek formájában, amelyeket átélek a mindennapokban is. Ilyen például a szeretet, a hála, a harmónia. Célom, hogy az emberek a képeim előtt megállva átérezzék, megérezzék a lelkem hangjait, és olyan varázslattal töltse fel őket, amilyet én kapok az alkotás folyamatában…

- M. Magyar László -