Helyi közélet

2019.01.15. 18:45

A szavannákról a Nyírség homokjára

Nyíregyháza - A szokatlan hideg és a jó közbiztonság jelentett élményt a dél-afrikai fiúnak.

Nyíregyháza - A szokatlan hideg és a jó közbiztonság jelentett élményt a dél-afrikai fiúnak.

Talán még emlékeznek a kedves olvasók, mit is meséltünk az elmúlt év szeptemberében arról a mázlista középiskolásról, aki a Rotary Nemzetközi Diákcsere Programnak köszönhetően számtalan kalandot élhetett át a Dél-afrikai Köztársaságban. Hrenkó Mátyás, a Krúdy Gyula Gimnázium akkori 11-ese – aki cserediákként még egy 10 napos szafarin is részt vehetett – ezen a télen viszonozta a szüleivel a szíves vendéglátást. Lapunk pedig ezúttal újdonsült dél-afrikai barátját, Ruan Steenkampot faggatta ki a nyíregyházi élményeiről.

Finom magyar ételek

Ruan nem járt még Magyarországon, éppen ezért minden újdonságot jelentett a számára. Leginkább az lepte meg, hogy errefelé legalább kétszer olyan hideg van, mint amilyet valaha is átéltek Dél-Afrikában. – Ám ezen kívül adódott egyéb meglepetés is – mesélte készségesen. – Fura volt, hogy bátran ki lehet menni az utcára, s mindenki azt csinálhatja, amit akar. Nálunk a rossz közbiztonság miatt iskolába is csak úgy mehetünk, hogy autóval visznek és hoznak a szüleink. Aztán a magyar ételekről se gondoltam volna, hogy ennyire finomak. Teljesen megfeleltek az ízlésemnek, és a magyarok számára oly kedvelt csípős, fűszeres ételeket is szeretem. És még valami: meglepett, milyen sokan beszélnek errefelé angolul, és így könnyen meg tudtam értetni magamat – sorolta a közvetlen fiatal, aki a tervezettnél rövidebbre szabott itt tartózkodása alatt szorgalmasan látogatta a Krúdy Gyula Gimnáziumot. Az első napokon egy kicsit még megilletődötten lépett be a fogadóosztályába, de mivel mindenki kedves volt hozzá, gyorsan feloldódott.

Ügyvédnek készül

– Úgy ítéltem meg, hogy itt magasabb színvonalon oktatnak, mint nálunk, de a szünetek rendjére ugyancsak rácsodálkoztam. Dél-Afrikában az első négy óra között épp csak annyi időnk van, hogy átérjünk az egyik teremből a másikba. Az ötödik óra előtt kapunk egy félórás szünetet, amit ismét egy nagyobb egybefüggő blokk követ – sorolta a messziről jött diák, akinek olyan sűrű programot állítottak össze a nyíregyházi vendéglátói, hogy még a honvággyal bíbelődni se nagyon maradt ideje. Amikor mégis lazíthatott, zenét hallgatott, vagy Mátyás mamája mellett serénykedett a konyhában. Abban már az első napon megegyezett a fogadócsalád, hogy az állatkerti séta kimarad, amihez Ruan se ragaszkodott, hiszen Afrika azért még most is a szabadon élő állatok paradicsoma. Viszont a megérkezése után nem sokkal nagy sétát tettek az itteni karácsonyi forgatagban. Nem hagyhatták ki, hogy felüljenek a római katolikus templom előtti körhintára, s a vendég rendkívül élvezte, hogy ilyen magasból szinte az egész, csodálatosan földíszített belvárosra ráláthat.

– A karácsonyt nálunk Dél-Afrikában is megünnepeljük, de az otthoniak hiányán sokat tompított az itteni vendégszeretet. Nagyon élveztem a felkészülést a karácsonyra, az ünnepet megelőzően még mézeskalácsot is sütöttünk a fogadóanyukámmal, és itt is körbevett a családi együttlét melege – nyilatkozott őszintén a fiú, aki még arra is vállalkozott, hogy az iskolában elénekelje magyarul a Kiskarácsony, nagykarácsony kezdetű dalt. Az év utolsó napjait Budapesten töltötte a család, ahonnan Szentendrére is ellátogattak.

Nyíregyházára visszatérve Ruannak már csak egy szűk hetes vendégeskedés maradt az új esztendőben, de nem búcsúzott el az országtól végérvényesen. Mivel ügyvédnek készül, az a nagy terve, hogy a mesterképzést Budapesten végezze el. Ám ha nem sikerül, turistaként szívesen visszatérne, megkeresve természetesen a nyíregyházi barátait is. Nem feledheti azt a sok jót, amit itt kapott, és ide köti a névnapja is, kacsintottak össze ehhez a ponthoz érve Mátyással. Merthogy a dél-afrikaiak nem ünneplik a névnapokat. Amikor mindez egy nyíregyházi kávéházi beszélgetés során kiderült, a barátok kitalálták, legyen Ruan névnapja az adott nap, azaz december 4-e.

Szuvenírek a bőröndben

Végül január 5-én a búcsú ideje is eljött. A bőröndbe sok itt szerzett szuvenír került: a fiú pulóvert, pólókat vásárolt, de a kulcstartók és képeslapok mellé odafért a magyar kolbász, az akácméz, és a Mátyás nagymamája termesztette és ledarálta csemege és csípős paprika is, aminek Dél-Afri­kában ugyancsak örülnek majd.

MJ

Ezek is érdekelhetik