Kolumbusz Amerikát fedezte fel, az unokám játékországot

Nyíregyháza - Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen közös programot szerveznek a nagyszülők a kis unokáikkal - írja olvasónk.

Sok szülő reggelente autóval viszi iskolába a gyermekét, délután ugyanígy megy érte. Gyanítom, hogy ennek oka gyakran nem a praktikum, hanem a kényelem, pedig fontos lenne, hogy a gyermek minél többet lásson, tapasztaljon, élményeket gyűjtsön a világból. Már egy generáció nőtt fel úgy, hogy a tömegközlekedés szinte teljesen kimaradt az életéből.

A buszozás is élmény volt

Nagypapaként gyakran kezdeményezek rövid utazgatásokat az unokámmal. Legutóbb busszal utaztunk a városközpontig. Néztük az utat, beszélgettünk a nénikkel és bácsikkal, majd elsétáltunk az egyik játszóházba. Az unokám kapkodta a fejét, belelkesedett, ragyogott a szeme a boldogságtól. Hirtelen futni kezdett az egyik játék felé, közben felfedezett egy másikat. Kíváncsian körbejárta mindegyiket, majd – jó diák módjára – megleste, hogy hogyan csinálják a többiek. Beállt a sorba, várakozott. Mikor ő következett, egy pillanatnyi megtorpanás után, már siklott is abban a tekervényes „vályúban”, s készült az érkezésre. Lendületből talpon termett, és futni kezdett. A sikeréről azonnal be akart számolni nekem, kereste a tekintetemet. „Láttad, milyen ügyes vagyok?” – húzta ki magát büszkén, aztán ment, újra sorba állt, és már a profik mosolyával siklott. Rohant tovább, majd megállt, körülnézett, és egy újabb csodát fedezett fel.

A nagymamának is elmesélte

Újabb és újabb játékok követték egymást. Kolumbusz „csak” Amerikát, az unokám az egész játékvilágot fedezte fel ezen a kellemes délutánon. Fáradtan, de boldogan indultunk haza, már kiléptünk az ajtón, de gondolatban ő még mindig ott járt, játékországban. Az úton, a buszmegállóban lelkes élménybeszámolókba kezdett, hol járt, mit látott. Az autóbuszon szinte már aludt, amikor leszálltunk, játékokat kezdeményeztem, szóval tartottam, hogy ébren tartsam.

Vacsora közben természetesen a nagymamájának is beszámolt a különleges utazásról, a játékokról, a beszélgetésekről, majd aludni tért, akárcsak én. Ezt a napot magam is ajándékként, jutalomjátékként éltem meg. Bízom benne, hogy a két kisebb unokámmal is sokszor lehetőségem lesz még útra kelni és (játék)világot látni!

- Kiss István, Nyíregyháza -