Helyi közélet

2019.02.15. 14:32

A Gulagon a lét csak tárgyi tévedés

Nyíregyháza - A kommunista diktatúra borzalmaira emlékeztettek a művészek.

Nyíregyháza - A kommunista diktatúra borzalmaira emlékeztettek a művészek.

– A hite mellett a zene mentette meg – ezt mondta édesapjáról a Bencs villában tartott irodalmi esten Pregitzer Fruzsina, a Móricz Zsigmond Színház művésze, aki személyes érintettsége miatt különösen fontosnak tartja, hogy évről évre megemlékezzen a kommunizmus áldozatairól, és hogy emlékeztessen a diktatúra bűneire.

Az akkor 16 éves gimnazista Pregitzer Ernőt 1946-ban több társával együtt letartóztatták, mert a vád szerint megöltek egy szovjet katonát, partizán- és szovjetellenes tevékenységet folytattak. Összesen nyolc évet töltött a Gulag különböző táboraiban, nemesfémbányákban dolgozott. Azért élte túl a földi poklot, mert amikor haldoklott, véletlenül kiderült: tud hegedülni. Emiatt több ételt kapott, és miután megerősödött, bekerült a börtön zenekarába. Amikor Sztálin halála után elhagyhatta Szibériát, Nyíregyházán lépett magyar földre – itt állt meg először a rabszállító vonat. Eleinte segédmunkásként dolgozott, később az MHSZ-nél rádióamatőr-érdeklődésű fiatalokat oktatott, csak a rendszerváltás után rehabilitálták.

Fruzsina szerint az édesapja külön tudta választani az ideológiát és a népet: soha nem haragudott az orosz emberekre azért, ami vele történt. – Azt mondta, a Gulágnak köszönheti, hogy megismerte Dosztojevszkij, Csehov vagy Csajkovszkij műveit. De arról, hogy mi történt vele a nyolc év alatt, alig beszélt. Azért kezdtem el ezt a korszakot kutatni és elolvasni szinte mindent, amit csak lehetett, hogy megtudjam: vajon hogy élhetett Szibériában. A nagymamámtól gyakran hallottam, hogy az oroszok elvették a nagypapám gyárát, de az édesapám soha nem gyűlölködött. – És hogy túllépett-e a világ a kommunizmuson? Pregitzer Fruzsina szerint nem. Úgy fogalmazott: a kommunizmus olyan, mint egy lassan felszívódó méreg: hosszú idő kell ahhoz, hogy végleg eltűnjön a társadalom szövetéből és a politikából.

Az idegösszeomlás határán

A megemlékezésen, amelyen Pregitzer Fruzsina mellett Fridrik Noémi, Gyuris Tibor és Horváth Viktor is közreműködött, Bulgakov, Szolzsenyicin és Faludy György sorai idézték fel a kommunista diktatúra időszakát. Bulgakov, miután műveit betiltották és színpadi alkotásait levették műsorról, azt kérte Sztálintól, hogy feleségével együtt utasítsák ki az országból. „Megroppantam, életerőm fogytán. Üldözötten, abban a tudatban, hogy a Szovjetunión belül nincs esélyem műveimnek sem kiadására, sem színpadi bemutatására, a teljes idegösszeomlás határán fordulok Önökhöz” – írta. A kérését nem teljesítették, élete hátralévő 11 évét a Szovjetunióban élte le.

Szolzsenyicint egy gyermekkori barátjának írott levele miatt tartóztatták le, melyben bírálta Sztálint. Tizenegy évet töltött börtönökben, munkatáborokban, majd száműzetésben. A Gulagról írt regényéből ismerte meg a nyugati világ a munkatáborok borzalmait.

A magyarországi munkatáborok közül a recski volt a legismertebb – Faludy György 3 évet töltött ott. A törvény hatévi fegyházbüntetést írt elő azoknak, akik a rabságuk körülményeiről, helyéről, okairól bármit is elárulnak. Azt javasolták nekik, hogy hozzátartozóiknak mondják azt, tanulmányúton voltak a Szovjetunióban. Ahogy Faludy fogalmazott: „Hallgatsz a sírig, vagy te kerülsz sírba!”

Kevésbé ismert áldozatokról is szó esett. Például Karik Sáráról, aki 1947-ben választási biztosként visszaélést tapasztalt, és azt jelentette is. Amikor meglátta a nagy autót, ami elvitte, először azt gondolta: nem szép dolog, hogy valaki a választás napján kirándulni megy… A komiföldi Vorkutára került, ahol hat évig dolgozott agyag- és szénbányában. 1952-ben több műtét után a könyvkötészetre irányították – a csirizből, amivel dolgozott, palacsintát készített a társainak… Sztálin halála után, 28 kilósan tért haza. Ezt írta: „A költő itt a hóba ír, mert nincs papír. A jég hátán senki sem él, kemény a tél. S a lét csak tárgyi tévedés: az érv kevés”.

Az áldozatok emléknapja

Becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

Hazánkban az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata alapján minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.

SZA

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában