Így kezdődött a nagy szerelmük - házaspárok meséltek a megismerkedésükről

Nyíregyháza - Nem véletlen, hogy a közel két évtizede Angliából elindított házasság hete kezdeményezést minden évben Valentin-nap környékén rendezik meg, hiszen a szerelem és a házasság szorosan összetartozó fogalmak. Ma Valentin napja, vagyis a szerelmesek napja van. Ebből az alkalomból arról kérdeztünk meg házaspárokat, hogyan emlékeznek vissza megismerkedésükre.

A házasság hete elnevezésű nemzetközi mozgalom több mint húsz esztendeje indult el az Egyesült Királyságból azzal a küldetéssel, hogy megismertesse azokat a tradicionális értékeket, alapelveket, amikkel tartóssá, örömtelivé tehető a házasság eszménye. A kampánysorozat az Egyesült Királyságtól Svájcon át Magyarországra is eljutott, hazánk 11 éve csatlakozott a mozgalomhoz.

Megerősítették az igenjüket

A hét elején sokat nosztalgiázott Demarcsek Zsuzsa és Demarcsek György, hiszen két éve házasságuk harmincadik évfordulója alkalmából a nyíregyházi római katolikus templomban ismét oltár elé járultak azért, hogy igenjükkel megerősítsék a házassági fogadalmukat.

– Feledhetetlen emlék a gyöngylakodalmunk. Szerettük volna, hogy ne kettesben vagy szűk családi körben ünnepeljünk, és mint utóbb kiderült, nagyon jó döntést hoztunk. Óriási öröm volt látni a rokonainkat, a barátainkat, az ismerőseinket úgy, hogy a visszajelzések alapján mindenki remekül érezte magát – mondta Demarcsek Zsuzsa, a Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője, akinek férje, György, a Nyírség Táncegyüttes művészeti vezetője is. A néptáncnak köszönhetik a házasságukat. – Emlékszem, 1985 nyarán Arnóth Sándorék esküvőjén melegedtünk össze Gyurival, aztán a szerelemből hosszútávú kapcsolat lett, és három gyönyörű gyermekünk született.

– A Valentin-napot eszünkben sincs ünnepelni. A magyar néphagyományban sok olyan tisztelet és lehetőség van kifejezni a vonzódást, hogy az én szememben ez az átvett szerelmesek napja pusztán üzleti fogás. A májusfa-állítás például sokkal izgalmasabb, kifejezőbb. Tudom, a fiatalabbaknál szinte már kötelező érvényű a Valentin-napi ajándékozás, de az én ingerküszöbömet nem érte el.

Teljesen kiegészítik egymást

Kováts Judit író, a Megtagadva és az Elszakítva című nagy sikerű regények szerzője, és férje, Kováts Dénes újságíró, lapunk korábbi munkatársa egy főiskolai szakestnek köszönhetik a szerelmüket. Egészen pontosan annak, hogy kevés volt a sör…

– Mind a ketten a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára jártunk, Dénes magyar–történelem, én pedig orosz–történelem szakra, és éppen töris szakestre készültünk – mesélte lapunknak Judit, aki másodévesként aktívan részt vett a szervezésben. – Úgy láttuk, hogy kevés lesz az ital, én pedig vállaltam, hogy elmegyek sörért. A csoporttársaim között senki sem akadt, aki eljött volna velem, Dénes viszont azt mondta, ő szívesen cipeli az üvegeket. A Márka presszóba mentünk, mert az volt közel, és időnként meg kellett állnunk pihenni. Azon a gyönyörű, meleg szeptemberi estén kezdődött el a kapcsolatunk, ami már lassan negyven éve tart.

– Persze, voltak vitáink, de még csak hullámvölgybe sem kerültünk soha. Teljesen kiegészítjük egymást, és persze sokat jelent, hogy közös az érdeklődési körünk, és az is, hogy sokat dolgozunk együtt. Legyen szó költözésről, munkahelyváltásról vagy akár a családi vállalkozásról, általában én vagyok a kezdeményezőbb, Dénes viszont minden ötletemet támogatja, ahogy én is az övéit. Sokat köszönhetek neki, hiszen a készülő regényeimet is mindig elolvassa, és jókat vitázunk például azon, hogy egy-egy szereplő viselkedhet-e úgy, ahogy megírtam vagy sem – mesélte Judit, akitől megtudtuk: nem ünneplik a Valentin-napot. Egy sárga tulipáncsokor viszont most is ott áll az asztalán – a férjétől kapta, csak úgy…

KM

Tényleg van szerelem első látásra

– A feleségemmel, Munkácsi Anitával érdekes körülmények között ismerkedtem meg, ugyanis akkor még házas voltam – emlékezett vissza Nagyidai Gergő, a Móricz Zsigmond Színház művésze. – A Liliomfit játszottuk akkoriban, és elő­adás közben észrevettem a karzaton egy lányt. Nagyon megtetszett a színházi fényekben, így az előadás alatt folyamatosan szemmel tartottam. Aztán egyszer csak megláttam a színészbüfében. Olyan szemeket megeresztettem rá, amitől ő nagyon zavarba jött, pedig próbáltam diszkréten bámulni – nevetett Gergő. – Mint utólag kiderült, az egyik kollégám ismerőse volt. Több alkalommal összefutottunk a büfé előtt, mire vettem a bátorságot és ráköszöntem, ami inkább kiabálásnak hatott. Nagyon cikinek éreztem a viselkedésemet, de még sosem fordult elő velem, hogy így hatott rám valaki. Nem sokkal később elkísértem egy szórakozóhelyre, ahol mindketten nagyon jól éreztük magunkat, és azt hiszem, az volt az a pont, ahol egy pár lettünk. Mindez 2007. január 7-én történt. Utólag elmondta nekem Anita, annyira feltűnően bámultam, hogy már csak egy hatalmas újság hiányzott volna a kezemből, amire két szemnyílást vágtak. Számomra ekkor vált világossá, tényleg létezik szerelem első látásra.

Együtt a színpadon is – Nagyidai Gergő és Munkácsi Anita A név: Carmen című előadásban