A hivatása, az otthona, a családja és a barátai kötik már Kemecséhez

Kemecse - Lucza János pedagógusként és helytörténészként negyvenöt éve részt vesz a város közéletében.

A múlt, a jelen és a jövő szerves egysége nagymértékben meghatározta a Kemecsén élő Lucza János életét is az elmúlt évtizedekben. Sok-sok éven át pedagógusként, illetve az általános iskola igazgatójaként nevelte a felnövekvő fiatalokat, ugyanakkor lelkesen kutatta a település történeti értékeit, levéltárban kereste a feledés homályába veszett jelentős személyek munkásságát, megmentette a határban fellelt régészeti leleteket.

Fáradhatatlan szervező, kutató

A nevéhez kötődik a helytörténeti gyűjtemény létrehozása, gyarapítása és működtetése, szerkesztője a Kemecsei Helytörténeti Krónikának, s immár tizenöt éve fáradhatatlan szervezője a városban megrendezett helytörténeti konferenciáknak. Nagy érdeme van abban is, hogy Répásy Mihály 1848–49-es tábornokot 2007-ben újratemették Kemecsén. Mindezt az áldozatos és önzetlen munkát az önkormányzat azzal ismerte el, hogy díszpolgári címet adományozott a nyugalmazott iskolaigazgatónak. A díjat és az erről szóló oklevelet a márciusi forradalom évfordulójára rendezett ünnepségen adta át Lipők Sándor polgármester és dr. Seszták Miklós kormánybiztos Lucza Jánosnak.

A rangos kitüntetés után arról faggattuk a kemecsei közéletben 45 éve aktívan tevékenykedő 70 éves díszpolgárt, hogy az elmúlt évtizedekben melyek voltak életének a főbb motiváló tényezői.

– Elsőként a Demecserhez kötődő 1949–1967 közötti gyermek- és ifjúkor feledhetetlen kulturális és közösségi életének évtizedeit kell megemlítenem. A színjátszókör előadásai, a bálok, a zenekari fellépések, a gimnáziumi évek, a néptáncpróbák és kézilabda-mérkőzések mind arra erősítettek rá, hogy ­számomra nagyon fontos a szülőföld, a táj és az itteni emberek iránti szeretet – idézte fel a régi éveket Lucza János.

– A végleges és máig ható, szűnni nem akaró vágy a helytörténeti kutatások iránt az 1970–1974 közötti főis­kolai éveim alatt a történelem ­tanszéken lobbant lángra. A Hársfalvi Péter ve­zette ­tanszék szellemi műhely volt. A tanszék szellemisége ­mindmáig elkísér, az egykoron ott tanító történészek a mai napig mentoraim, segítőim. Példaképek. Sokunkat indítottak tudományos vagy pedagógusi pályára, szellemiséget adtak a Tudományos Diákköri Konferenciák dolgozatainak megírásához.

Meghatározó közösség

– A tanszéken rendszeresen tartottak előadásokat vendégként meghívott országos szaktekintélyek, és szép emlék marad az is, hogy tanszéki diáklapot szerkesztettünk „Krónika” címmel. Életemben a harmadik nagy hatású, meghatározó közösséget Kemecse városa jelentette történelmével, történelmi személyiségeivel, családjaival, lakosaival, iskolájával. Immár 45 éve, hogy 1974. február 1-jétől hivatásra, családra, otthonra, barátokra találtam Kemecsén – tette hozzá befejezésül a város új díszpolgára.

MML