A nyíregyháziak bálványa

Nyíregyháza - Kossuth hívó szavára azonnal jelentkezett fegyverforgatónak.

Tóth Sándor nyá. ezredes, helytörténész kedvenc hőse Benczúr Miklós, a honvéd őrnagy, aki hat évesen került Nyíregyházára népes családjával. Jogot tanult, ügyvédi diplomát szerzett.

Közreműködött a nyíregyházi élelmiszerraktár felállításában." Tóth Sándor

– Egyik vezetője lett annak a nyíregyházi küldöttségnek, mely a fővárosba utazva köszönte meg a pesti népnek az átalakulásban betöltött szerepét. Szeptemberben Kossuth hívó szavára jelentkezett fegyverforgatónak, sőt, lövészcsapatot szervezett. Október 8-án hagyta el a várost Nyíregyháza 16 fős vadászcsapata, közülük tízen részt vettek az október 30-i schwechati csatában, ahol Miklós megsebesült. Később közreműködött a nyíregyházi élelmiszerraktár felállításában, a hadikórház létesítésében. 1849. márciusától a Szabolcs megyei védsereg szervezője volt, neve hallatára hamar zászló alá sorakoztak a nyíregyházi fiatalok.

Menekülnie kellett

– A fegyverletétel után menekülnie kellett. Két évig bujdosott, 1851 őszén feladta magát. Halálra ítélték, majd büntetését várfogságra változtatták, végül 1854-ben szabadult. A ’48–49-es hős, a nyíregyháziak szeretett bálványa 1861-ben Nyíregyháza országgyűlési képviselője lett.

Rajongói „tenyerükön” vitték ki az állomásra, Lukács Ödön református esperes megható beszédben köszönte meg a családnak azt, amit Miklós a városért tett. 1862. június 12-én a nyíregyháziak rajongva szeretett bálványa „ledőlt”, a vasút melletti temetőben helyezték végső nyugalomra – mondta el a lapunknak Tóth Sándor.

- TG -