Szavak színekről, formákról

Nyíregyháza - A Tavaszi Tárlaton huszonegy képzőművész mutatkozik be.

Március elején nyílt meg a Nyíregyházi Városi Galériában a Tavaszi Tárlat, ami március 30-ig tekinthető meg. Az érdeklődők a tárlaton huszonegy képzőművész harminckilenc munkáját láthatják. Az alkotókról és munkáikról H. Németh Katalin grafikusművész írta meg gondolatait lapunknak.

Tematikai megkötés nélkül

„Sokszor kérdezik, hogy milyen egy tárlat. Erre a legjobb válasz az, hogy meg kell nézni. Témaválasztásban, technikában, méretben változatosak tematikai megkötés nélkül – ezzel együtt a mostani kiállítási anyag egyharmada a tavaszról szól.”

Aranyász Zita: Térgrafikája szögletes szerkezet célzottan formált fém-fa-fonal-plexi anyagokból.

Galambokkal üzen

Balog Géza: „Peres fénye” a csendes vízben tükröződő tavasz – akvarellel, ezenkívül plasztikát is hozott.

Botrágyi Károly: Színezett rézkarcai pontos leírások a városról és a városlakókról.

Csutkai Csaba: Zen-képe a csendről üzen galambokkal és ismétlődő környezettel a fotó dokumentáló erejével.

Endresz Ágnes: Végtelen birodalmat hív elő két nagy kék madárszárnnyal.

Gabulya Márta: Fakturált álló plexilemez előtt óriás kavicsok – víztükröt idéznek.

Gál Ludmilla: Változásokat jelenít meg egy éteri nőalakkal – a grafitfinomságával érzékenyen.

Havasi Dóra: Családfája egy szépséges, katicabogaras rügyező ág – pöttyös labdával tündéri térben.

Horváth János: Csendes kékek szelíd lagúnája és szétterülő áradás – az elemek hatalmáról szól.

Homoródi Éva: Aranyhala sejtelmes mesevízben – egy talányos történet főszereplőjeként.

Kerekes Elek: Hamvadó és izzó deszkákat festett, tetőcserepeket rendezett rendezetlenségben.

Három lebegő nőalak

Madarassy György: Szirmok, levelek, ágszövetek – leheletfinom átmenetekkel, pasztellszínekkel.

Nagy Lajos Imre: Érme egy Franz Kafka portré és regényrészlete egy horizontálisan írt szöveg.

Németh Erika: Régi asszonyok emléke – három lebegő nőalak vörös térben.

Szepessy Béla: „Tükör által homályosan” félcentrális épületalakzat és kosztümös nők, férfiak – lenyűgöző felületen.

Székhelyi Edith: Medencéje szürrealisztikus látvány – szelíd, hullámzó, szabad víz mellett.

Szolanics Elvira: Kazettás raku kerámiája dekoratív növényi formákkal.

Verebély Olga: Fémekből és polikarbonátból képzett csőalakzatok eredménye a lebegő térkonstrukció.

Zagyva László: „Hangszerelése” – fúvós, pengetős, vonós nagy méretű fa hangszerei metaforikus állatfigurákkal.

Z. Erdei Anna: Háromszögekkel, nyilakkal, aktív figurákkal kérdez: Hová? Tovább?

H. Németh Katalin: Többjelentésű képelemekkel, változatos felületjelzésekkel ad elő történéseket.

KM