Határidő, határhelyzet

Minden bizonnyal sok könyvet írnak majd arról a korról, amelyben most élünk, ám talányos, hogy mennyi lesz közöttük a gyermek­olvasmány. Nyéki Zsolt jegyzete.

A gyermekeink jövőjét, sorsát meghatározó, komoly kérdések vannak most napirenden, s ha válaszokat keresünk, nincs helye a gyermeki naivitásnak. A tegnapi, friss eseményekről például az jut eszembe: volt itt nemrég egy mosolygós, kedves, szőke hölgy, aki történesen a világ (jelenleg még) vezető nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok nagyköveteként teljesített küldetést hazánkban. Bejárva az országot, Colleen Bell számtalan jelét adta annak, hogy mennyire szereti, tiszteli Magyarországot, a magyarokat. Többek között a válogatott mezébe bújva szurkolta végig a csapat 2016-os Eb-menetelését, de a nagyköveti posztról elköszönő videóüzenetét is érdemes megnéznie annak, aki még nem látta.

A személyes beszélgetésünk is megerősítette, hogy alapvetően szimpatikus, jó szándékú ember. Colleen Bell 2016-ban terepszemlét tartott a magyar határnál, a röszkei tranzitzónát tekintette meg – ezt az utasítást kapta otthonról, a Fehér Ház akkori urától. Abból a látogatásból nem volt nehéz kiolvasni az „ejnye-bejnye, nem szép dolog kerítéssel lezárni a határt” üzenetét, holott a kilógó lóláb kiverte mindenki szemét. Ugyanis nagyjából abban az időben lőttek le egy embert az amerikai–mexikói határnál (ahol aztán tényleg nagy kerítés áll), mert nem követte az amerikai határőr utasításait – s mert ha valahol feszes rendet és fegyelmet követelnek meg minden idegentől, az éppenséggel az USA.

Most az olasz belügyminiszter kezdte magyarországi látogatását a magyar határnál, Röszkén, de micsoda különbség… Matteo Salvini abból az országból érkezett, amelyik az Európát fenyegető illegális migráció első ütközőzónája, ahol a problémát nem, vagy rosszul kezelő kormányt, pártot, politikust söpört már el a népharag, s ahol a bőrükön érzik az emberek, hogy a kontroll nélküli népvándorlás legalizációja végzetes hiba. Most már nyugodtabban lehet beszélni arról, hogy igen, akkor vagyunk jók, ha a segítő szándék velünk született tulajdonság, ám az ajtót berúgva érkezők integrációjának illúziója csak tisztes távolból él (ahogy azt egy leleplező film is jól érzékeltette Svédországban). Ma már nyíltan szembesíthető Nyugat-Európa azzal, hogy ami hosszú évtizedekig ott működött a piszkos munkák elvégzésére beengedett, olcsó vendégmunkásokkal, a tehetségeket kimazsolázó agyelszívással, egy-egy örökbefogadással vagy néhány vegyes házassággal, az nem vethető össze a jelenlegi helyzettel.

Az idő azt is bebizonyította, hogy a legfanatikusabb aktivista és politikus is pályán kívülre tolja magát, ha a rosszul értelmezett humánum oltárán követel áldozatot. Gyermekeink sem akkor lesznek sikeres, önálló életre képes felnőttek, ha feltétel nélkül adunk meg nekik mindent. A régi könyvekben ez is meg van írva.

- Nyéki Zsolt -