Várakozás helyett inkább a cserkelés

A napokban Nyírteleken megrendezett őzbaktrófea-mustrán részt vett Séra Péter, a Lónyai Tiszatáj Vadásztársaság hivatásos vadásza is. A jelenlegi munkahelyén két éve foglalkozik vadgazdálkodással, hivatásos vadászként 2012. április 2. óta dolgozik.

Vajon mi alapján dönti el egy fiatal, hogy hivatásos vadász lesz? – tettük fel a kérdést.

Etetés egész évben

– A sportvadász édesapámnak köszönhetően már gyermekként megszerettem a természetet, és beleszerettem a vadászatba. Sokat jártam vele a testvéreimmel együtt – akik szintén vadásznak – a tiszakóródi határt – mondta érdeklődésünkre a 30 esztendős szakember. – A gimnáziumot követően a Debreceni Egyetemen elvégeztem a vadgazda mérnöki szakot, majd elhelyezkedtem a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnál hivatásos vadászként, ahol öt évet és két hónapot dolgoztam, s onnan kerültem két évvel ezelőtt Lónyára.

Mi mindent kell csinálnia egy hivatásos vadásznak?

– Ez a munka, amit inkább hivatásnak, életformának neveznék, nagyon sokrétű. A vadetetéstől a vadgazdálkodási berendezések létesítésén és karbantartásán keresztül a vadásztatásig sok mindennel kell foglalkoznom. Ezekhez még rengeteg adminisztrációs munka is társul. A tavaszi, nyári hónapokban már kora hajnalban, szinte virradatkor megkezdődik a munka a terület-ellenőrzéssel, vadmegfigyeléssel, és estig tart, közben kutyatanítást is beiktatok.

– Egész évben etetünk a területen, ami rengeteg időt és munkát igényel. A nagy meleg napokon 11-12 óra környékén van egy kis pihenő, este pedig addig vagyok kint, ahogy a vadmozgás és az időszakos munka megköveteli. Vadkáros időszakban ez egész későig is elhúzódhat. Szeptembertől kezdetét veszi a gímszarvas bőgése, ami egész hónapban tart, és még októberre is elhúzódhat, ezt követően a dámbarcogás, majd a téli tarvadvadászat következik. Egyáltalán nem unalmas egyedül kint a területen, ez az életem, a magam ura vagyok, s ez mindennél többet ér.

Szakmailag sokat tanulhat

Mennyire lehet ismerni a területen lévő állatokat?

– Természetesen mindegyiket nem ismerhetjük, de a nagy részét igen, legalábbis a trófeás vadnak, de mindig tud újat mutatni a természet nekünk. Örömmel jöttem erre a trófeamustrára, mert szakmailag is sokat tanulhatok a terítékre hozott trófeákat látva, és ilyenkor együtt van a hivatásos szakemberek nagy része, folynak az eszmecserék. Láthatom, hogy a környező vadászatra jogosultak milyen bakokat hoztak terítékre. Fontos adat számomra az elejtett őzbak kora, a trófea súlya és a területre jellemző trófeaszín is. Egy­aránt tanulhatok a pozitív és a negatív dolgokból is. Minden területnek megvan a maga sajátossága a súlyok és a trófeaszínek tekintetében egyaránt – folytatta Séra Péter, aki azt is elárulta, hogy 2010 decembere óta van vadászengedélye. Az első terítékre hozott vadja egy erdei szalonka volt.

– Tavaly két őzbakot, az idén egyet ejtettem el. Az ideit már előre kinéztük nekem, egy délutáni megfigyelés alkalmával Varga István elnök úrral, ugyanis a szolgálataimért kaptam cserébe a vadásztársaság elnökétől, ezzel is elismerve a munkámat. A trófea 252 gramm lett, de ekkorára is saccoltuk. Ez az őzbak 5-6 éves lehetett, azonban a korához képest nagyon kicsi az agancsa, vagyis akár selejtnek is nevezhetnénk, egy érdekes, rendellenes agancsú bak. Március vége óta figyeltem már ezt a bakot, s a vadászati idény kezdetén terítékre hoztam. A lónyai határban, a Bödön nevezetű területrészen, a községtől egy kilométerre ejtettem el reggel háromnegyed hét körül, cserkelve, mivel jobban szeretem az aktív vadászatot, mint egy magaslesen a várakozást, de persze annak is megvan a maga szépsége.

Vendégek Ausztriából

Az idén honnan érkeztek vendégvadászok Lónyára?

– A belföldi vendégvadászok mellett jöttek még hozzánk Ausztriából is. Visszajáró vendégekről van szó, akiknek ismerjük az igényeit. Szívesen vállalják a selejtezést, így a legkisebbtől a 400-450 grammos agancsokig ejtenek el őzbakokat. Hárman-négyen jönnek, amikor megkezdődik a szezon, s három-négy nap alatt 15-20 őzbakot szoktak terítékre hozni. Amiről a tavaszi őzbakvadászatnak szólnia kell, az a selejtezés, hogy a selejt, gyenge trófeát növesztő bakok a július végi, augusztus eleji üzekedésben már ne vegyenek részt, ne örökítsenek, helyettük az erős, jó genetikai adottságú egyedek végezzék el az utódlást, ami a vadállománynak is az érdeke – tette hozzá befejezésül Séra Péter.