Megyei siker: a fagyik között az illatos birs a nyerő

Nemrégiben Szombathely adott otthont az Év fagylaltja versenynek, amelyre 56 finomságot neveztek. Kötelező íz nem volt, a fagyikat szakmai és közönségzsűri pontozta. A cukrászdák és ­kézműves-fagylalto­zók versenyében olyan kézműves fagyikkal lehetett nevezni, amelyek természetes alap- és járulékos anyagokkal, tejes fagylaltok esetében főzött alappal, és saját készítésű öntetekkel, a hagyományos technológiai sorrendet betartva készülnek. A győztes egy nagyrécsei fagyizó szederöntetes mogyorófagylaltja lett, a mentes kategóriában pedig megyei siker született: az újfehértói Bahama Kézműves Fagyizó illatos birse győzött.

Elmélet, gyakorlat

– A jó fagyi titka a kiváló minőségű alapanyag, ebben a tekintetben pedig nem lehetett okom panaszra, hiszen százszázalékos gyümölcstartalmú birset használtam, a tavalyi birs pedig különlegesen finom volt. Élénkebb volt a színe, erőteljesebb az illata, és sűrűbb az állaga, így a fagyi íze teljesen természetes volt, hiszen a gyümölcs mellett csak nyírfacukrot tartalmazott – mesélte lapunknak Pokoraczki Ágnes, a jeges finomság megálmodója, a Bahama tulajdonosa.

A családjukban nem esett messze az alma a fájától, hiszen a nyíregyházi Vasvári Pál utcán lévő fagyizó a szüleié, az indíttatással tehát nem volt gond.

– Fagyis közegben nőttem fel, de megmondom őszintén, én nem akartam ezzel foglalkozni. Egy ideig Londonban dolgoztam bébiszitterként, és kint sokat gondolkodtam azon, mit is kellene csinálnom, mi az, amit el tudok képzelni hivatásként. Végül arra jutottam, hogy csokoládéval szívesen foglalkoznék, el is végeztem egy csokikurzust, majd elkezdtem bonbonokat készíteni. Rövid idő alatt nagy sikerük lett, amiben annak is nagy szerepe volt, hogy abban a városrészben, ahol éltem, korábban egy másik magyar lány is árult bonbonokat, az ott élőknek pedig valahogy természetes lett, hogy magyaroktól veszik a pralinét. Amikor hazajöttem, ezt akartam folytatni, és a fővárosban elvégeztem egy magas színvonalú képzést – sok gyakorlati óránk volt az elméleti oktatás mellett, így nagyon sokat tanultam a szakmáról. Szerettem volna egy saját üzletet, de mielőtt belevágtam, dolgoztam a budapesti Gerbeaud-ban is, viszont az nekem túl nagy volt, annál kisebb helyre vágytam – olyanra, ahol közelebb lehetünk a vendégekhez, ahol személyesebb lehet a kapcsolat.

Vevők az újdonságokra

– Az üzlet végül meglett, ám a csokik helyett mégiscsak fagyikkal kezdtem el foglalkozni. A szüleim révén tudtam, hogy mit, hol érdemes beszerezni, és persze nagyon sok tanácsot is kaptam tőlük az induláskor, ma már viszont egyre kevésbé szólnak bele a dolgaimba, mert tudják: a saját utamat szeretném járni. Sok helyen megfordulok, mindenhol kóstolok fagylaltokat, a bemutatókon és szakkiállításokon is számos újdonsággal lehet találkozni, és én imádok kísérletezgetni is – sőt olyan is előfordult már, hogy egy elrontott fagyi vezetett el egy új ízkombinációhoz.

– Szeretem a különlegességeket, és azt tapasztalom, hogy erre a vendégek is vevők: a legtöbben nyitottak az újdonságokra.

– Nálunk amellett, hogy minden nap van karamell, bécsi kávé vagy fehér csoki, és persze számos gyümölcsvariáció, az egyedülálló ízvilágú homoktövisfagyi is kapható. Egy ismerősömtől kaptam homoktövisvelőt, és elkezdtem vele kísérletezni. Aki ismeri ezt a növényt, biztosan megkóstolja, de az emberek kíváncsiak, így azok is kérnek belőle, akik nem tudják, mi rejlik az elnevezés mögött – mondja Ági, aki a saját fagyijai közül az étcsokisat és az epreset kedveli a legjobban, és aki főzni is nagyon szeret.

Kitölti az életét

– Londonban fantasztikus alapanyagokra bukkantam, és amikor hazajöttem, angol ételeket készítettem, sokáig még a kenyeret is magamnak sütöttem, de ma már kevés időm jut erre. Télen, amikor nincs fagyiszezon, készítek még bonbonokat – leginkább ajándékként –, de ma már nem bánom, hogy a csoki helyett a fagyit választottam. Kitölti az életemet, örömet szerez nekem, és bízom benne, hogy a vendégeinknek is.

SZA