Jegyzet

2019.07.11. 09:11

Kövek a zsákban

Bárhol is járok, azt látom, hogy az egész világ utazik.

Száraz Ancsa

Tömve vannak a repterek, kilométeres sorok állnak a barcelonai La Sagrada Família, a római Szent Péter-bazilika, a szentpétervári Ermitázs vagy a londoni Tower előtt, de már nemcsak a turistacélpontok vannak tele emberekkel: a térképen sem jelzett falvakban, a csendesnek gondolt hegyi patak mellett és az eldugott tengeröblökben is egymást érik az utazók. Az ott élők nem mindig örülnek a tumultusnak, és én sem rajongok a „megmoccanni sem lehet”-érzésért, mégis azt vallom: a világot látni kell. Mert aki utazik, gazdagabb lesz, és miután hazatér, más szemmel látja a saját életét is.

A hazafelé vezető úton az én hátizsákomba nemcsak ajándékba szánt kövek kerülnek, de élmények, tapasztalatok, itthon hasznosítható ötletek is. Soha el nem felejthető gesztusokat, rossz időkben felidézhető hangulatokat és sok-sok közösen megtett kilométert hozok magammal, ezek mellett pedig nem egyszer azt a jóleső tudatot, hogy nehéz helyzetekben egy távoli országban is megállom a helyem. Aki utazik, tanul – sokat az adott országról, ennél is többet a világról, de a legtöbbet saját magáról. És ez utóbbi a legnagyobb ajándék, amit egy útról magunkkal hozhatunk.

Ezek is érdekelhetik