2019.07.17. 07:00
Megyénkből származott az utolsó 1848-as honvéd
Trianon után lázasan keresték az 1848–49-es szabadságharc utolsó, még életben lévő katonáit az országban.
Than Mór: Tápióbicskei ütközet
1926 júniusában döntés született arról, hogy az utolsó 48-as honvédet országos gyászpompával fogják eltemetni, ezért a magyar kormány utasította a városok és községek elöljáróságait, hogy írják össze a még életben lévő 48-as öreg honvédeket, és jelentsék be névsorukat a minisztériumnak.
El is készült 1927-re a honvédelmi minisztérium nyilvántartása, mely alapján kiderült, hogy
még tíz Kossuth-katona élt az ország különböző helyein.
Kecskeméten a 94 éves Batka Gáspár, Ócsán a 103 éves Konkoly István, Albertirsán a 95 éves Fluck Gusztáv, a budapesti Honvédmenházban a 95 éves Lebó István, Isaszegen a 98 éves Litik Lipót tizedes, Dévaványán a 96 éves Nyíri János, Szarvason a 100 éves Szabó Gábor, Nagyszakácsiban a 98 éves Kun Péter, Mátészalkán a 106 éves Khun Jakab, Szécsényben pedig a 95 éves Szőke István.
Országos gyászpompával
Sajnos a hónapok múlásával egyre inkább megritkult a névsor, s a végén mindenki úgy tudta, hogy Lebó István maradt meg egyedül a nagy idők tanúi közül. Őt végül 1928. június 5-én temették el országos gyászpompával a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
Lebó István halálával mindenki azt hitte, hogy sírba szállt az utolsó 48-as honvéd, amikor egyszer jelentkezett az illetékesek előtt egy Fischl József nevű hatalmas termetű, deres bajszú öregúr.
Megsárgult régies írású okmányaival tudta igazolni, hogy 1827. szeptember 11-én született, végigharcolta a szabadságharcot és őrmesteri ranggal, fél kezére megrokkanva hagyta ott a katonaságot. Nem sokkal később azonban ő is meghalt 102 éves korában.
Fischl Józseffel egy időben egyre-másra bukkantak fel olyan aggastyánok, akikről kiderült, hogy egykor 48-as honvédek voltak. Bár jelentős részük nem szerepelt a minisztérium nyilvántartásában, köztudott volt, hogy harcoltak a szabadságharcban.
Közéjük tartozott Gottfried János is, aki Szabolcs vármegye legöregebb embereként halt meg 1928. március 6-án, Ibrányban. A 103 évet megélt földműves a Jalapár-tanyán élt, s a szabadságharcban mint közkatona harcolt. Temetése 1928. március 8-án volt, ahol 8 gyermeke, 34 unokája és 36 dédunokája gyászolta.
Egy másik honvéd viszont szerepelt a minisztérium nyilvántartásában, aki még Lebó Istvánt is túlélte. A már korábban említett Khun Jakab 1928. október 1-jén hunyt el Mátészalkán, 106 éves korában. 1822-ben született, és részt vett a szabadságharcban.
Édesapja után ő is kocsmárosként dolgozott Nagydoboson, majd 1913-ban Mátészalkára költözött, s teljes testi és szellemi épségben érte el a 106 éves életkort.
Mielőtt örökre elaludt volna, arra kérte a hozzátartozóit, hallgassák el 48-as múltját, mert attól tartott, hogy akkor felviszik Budapestre, a kerepesi úti temetőbe, és nem temetik el az izraelita egyháza rítusa szerint.
Nábrádon született
Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de még az elkövetkező 10 évben is felbukkantak 48-as honvédek hazánkban, olyannyira, hogy az ország utolsó, még élő 48-as honvédje majdnem megélte az 1848-as forradalom 90. évfordulóját is.
1938. február 9-én, a Fejér vármegyei Aba községben halt meg 104 éves korában a szabadságharc utolsó diákhonvédje, Szabó Ambrus.
A nagy idők tanúja 1834. február 23-án született a Szatmár vármegyei Nábrádon. A sárospataki kollégiumban diákoskodott, tanulmányait azonban kettévágta a kirobbanó szabadságharc. Négy társával együtt megszökött a kollégiumból, és honvédnek jelentkezett Kocsordon. Pár hetes kiképzés után útnak indították századukat Görgei Artúr táborába, hogy Temesvár körül csatlakozzanak az utolsó harcra készülő honvédegységekhez.
Az 1849. augusztus 9-ei temesvári ütközettel azonban megbukott a szabadságharc. Szabó Ambrus csak ezután fejezte be tanulmányait Sárospatakon. Később református tanító lett Gyügyén, majd Kisnaményban, végül pedig Kömörőn. Itt ment 1906-ban nyugdíjba 72 éves fejjel. 1915-ben került Abára tanítónő lányával együtt, ahol a hosszú fehér szakállú honvéd két héttel a 104. születésnapja előtt hunyt el.
Holmár Zoltán történész