Stabilitás és kiszámítható fejlődés

Korábban csak ígért fejlesztések, beruházások teljesítésével is értékeli az elmúlt évek városépítő munkáját dr. Kovács Ferenc polgármester.

Egy kilencéves ciklus végére értünk, mit tart a legfontosabb eredménynek ebből az időszakból?

A stabilitást, hiszen ez az alapja mindennek. Ez igaz a pénzügyi stabilitásra, amit 2010-től folyamatosan, kemény munkával teremtettünk meg. Nem kell elfeledkeznünk arról, hogy honnan indultunk. A kassza nemhogy üres volt, hanem több mint 20 milliárdnyi adósságban úszott a város, a kifizetetlen, lejárt számlák halomban álltak az asztalon.

Nem szeretnék visszamutogatni kilenc év távlatából, de ahhoz, hogy a város teljesítményét meg tudjuk becsülni, érdemes rögzíteni, hogy egy

szinte reménytelennek tűnő helyzetből küzdöttük ki magunkat.

Az volt a kérdés, hogy közvilágítás legyen vagy tömegközlekedés.

De a stabilitást nem csak a pénzügyek terén kellett megteremtenünk. A város működésében nem volt semmilyen területen koncepció, vízió. Ad hoc fejlesztések zajlottak, a szennyvízprogram a feje tetején állt, a kivitelezők pereskedtek a várossal, az óvodákban, iskolákban ki-be dőltek az ablakok, a kerékpárutak sehogy sem akartak összeérni, vagy épp 5 centiméteres vitákba kellett belemennünk a hanyagul előkészített útfejlesztés miatt.

Talpra állítottuk a várost, és együtt a nyíregyházi emberekkel bebizonyítottuk, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Lezártuk a jogvitákat és befejeztük a szennyvízprogramot. Első lépésben hálózattá fejlesztettük a város kerékpárút-hálózatát a kimaradt szakaszok megépítésével, majd új városrészeket kötöttünk a hálózatba, Sóstóhegyet, Borbányát.

Megépítettük a Tokajig vezető kerékpárutat, és haladunk így tovább. Mint ahogyan az útfejlesztésekkel is: amint a város gazdasági helyzete megengedte, elindítottuk azt a programot, aminek keretében

évi egymilliárdos nagyságrendben építünk és újítunk fel utakat, járdákat.

Ezen a területen azonban óriási, több évtizedes lemaradást örököltünk, amit csak így tudunk lépésről lépésre haladva felszámolni. Én azt tapasztalom, ezzel teljesen tisztában vannak az itt élők, és minden útfejlesztésnek örülnek és türelemmel viselik az ezzel járó kellemetlenségeket.

Ha már útfejlesztés, a nyugati elkerülő új, Nyírszőlősig nyúló szakaszát nemrég adták át. Az átadáson úgy fogalmazott, hasonló, stratégiai út- és csomópontfejlesztések előkészítése van folyamatban Nyíregyházán.

A nyugati elkerülő út megépítését mindig megígérték és mindig elmaradt. Az utolsó szocialista kormány 2025-re tolta ki az építkezés előkészítését mindössze, mi azonban megépítettük az első szakaszait és tovább is léptünk, tehát nem csak a levegőbe beszélünk. Mindig is felhívtam rá a figyelmet, hogy az elkerülő útnak nemcsak az a jelentősége, hogy tehermentesíti a várost a forgalomtól, az itt élőknek a hétköznapokban is hatalmas könnyebbség, hogy például Nyírszőlősből a Kertvárosba alig néhány perc alatt kényelmesen eljuthatnak.

Mindemellett gazdaságfejlesztési szempontból is jelentős, hiszen a város új iparfejlesztési területét köti össze közvetlenül az autópályával. Ez pedig új befektetőket, új munkahelyeket jelent a városnak. Elég csak megnézni, hogy három(!) új telephely jött létre ezen a környéken csak az elmúlt egy évben. De hasonló jelentőségű fejlesztés lesz a nagykörút bezárása, a Tokaji úti aluljáró megépítése is, és ezek nemcsak üres ígéretek, hanem olyan beruházások, amire a nyíregyháziak évtizedek óta várnak, és már az előkészítésük zajlik vagy elkezdődött a kivitelezésük. Ilyen például a Korányi Frigyes utca felújítása vagy az újabb 5 körforgalom megépítése, de folytathatnánk napestig a felsorolást.

Mint ahogy folytathatnák a város megújult intézményeinek a felsorolását is.

Számomra nem volt kérdés, hogy a gazdaságicsőd-kezelést követően mely területekkel kell megkezdenünk az építkezést. Az útjaink mellett ugyanis a középületeink minősége volt leginkább leromlott. Voltak olyan óvodák, ahol az óvónők pokrócokat gyömöszöltek az ablakokhoz, hogy ne fújjon át a huzat az épületen. Innen indultunk.

Mostanra egy híján a város összes óvodáját felújítottuk vagy épp most fejeződik be a felújításuk. Ezt is programszerűen hajtottuk végre. Ezt követték az orvosi rendelők, hiszen a gyerekek mellett a betegek a legkiszolgáltatottabbak, ezek rendbetétele sem lehetett kérdés. Ezért még 2014-ben 9 rendelőt, az SZTK épületében további tí­zet, most pedig újabb négyet újítunk fel. Más szempontból volt fontos Sóstó és a turizmus.

A városunk egyik olyan kitörési pontja volt ugyanis, amely egyszerre növeli a bevételeinket, és viszi a jó hírünket az országban és a világban. Itt is kellett egy megalapozott terv és persze egy erős, innovatív csapat. Jellemző példa, hogy a Sóstó csak nevében volt gyógyfürdő, az előző városvezetés „elfelejtette” hozzá a minősítést megszerezni.

Amellett, hogy egy komplex fürdőfejlesztést követően ezt is megszereztük, aközben újragondolva, európai színvonalúvá tettük az állatparkot vagy legutóbb a múzeumfalut. Ezektől vagyunk ma már a külvilág számára egy fiatalos, modern megyeszékhely. Ki gondolta volna korábban, hogy elérjük, ám hamarosan nyílik az új négycsillagos szállodánk, az egyedülálló Pangea pedig gőzerővel üzemel.

Az ország egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai városa lettünk kilenc év alatt, ami nem a számok miatt fontos, hanem ez komoly bevételt jelent a városnak és az ebben a szektorban dolgozóknak. Ma elmondhatjuk, hogy a város stabilitása mellé kiszámítható fejlődés párosul, és talán ez a legfontosabb mind az itt élők, mind az itt befektetni kívánók számára. Nem véletlen, hogy a LEGO megduplázta a gyártókapacitását, folyamatosan fejlesztenek a város nagy cégei – a Hübner, a Michelin, az Eissmann, az Electrolux, de a kkv-szektor is nagyot lépett előre az elmúlt években.

A munkaerőpiacon is megfordult a trend, és ma már nem a munkanélküliséggel kell küzdenünk, hanem a szakképzett munkaerő hiányával. Azt gondolom, mindenki látja, hogy évekkel ezelőtt elindultunk egy jó úton, amelyen 2014 óta gyorsítósávban közlekedünk. Ebből a munkából minden nyíregyházi kivette a részét az elmúlt években. Ezek közösen elért eredmények, meggyőződésem, hogy ezt a munkát kell folytatnunk.

És ennek a munkának a gyümölcseit is közösen kell élveznünk, további átgondolt fejlesztésekkel, a közösség erősítésével, még több gondoskodással az időseink iránt, még szebbé, zöldebbé varázsolva a környezetünket. Van még bőven tervünk és tennivalónk is egyaránt.

Most mégiscsak egy választás következik, mit gondol, miről kell dönteniük a városlakóknak?

Azt tapasztalom, hogy a városban – annak ellenére, hogy egy kampány véghajrájában vagyunk – nyugalom van. Abban bízom, hogy ez is az itt élők bölcsességét mutatja. Én kötelességemnek éreztem mindig is, hogy a városlakóknak elmondjuk, mit miért teszünk és tettünk. Beszámoltunk az elvégzett munkáról 2014-ben is, és ezt megtettük most is.

A polgármesteri számvetés reményeim szerint minden nyíregyházi postaládába eljutott. Ha csak átlapozzák a nyíregyháziak, láthatják, honnan hová jutottunk. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A másik serpenyőbe pillantva én nem nagyon vélek felfedezni semmit a káoszon kívül. Az ellenzék évekig emlegette a női kvótát, most pedig egyetlen hölgyet sem sikerült megnyerniük képviselőjelöltnek, miközben nálunk, hála istennek, öt kiváló képviselőjelölt hölgy is aspirál október 13-án.

De azt is évekig hallgattuk, hogy a mostani szövetségesek közül ki miért nem vállalható a másik számára. Erre most a szocialista jelölt azt a jobbikost nevezte meg alpolgármester-jelöltnek, akit Csabai Lászlóné fel akart jelenteni rágalmazásért. Ugyancsak beszédes, hogy a baloldal idősebb, meghatározó városi arcai láthatóan kihátráltak ebből a vállalhatatlan „összefogósdiból”.

Úgy gondolom, nagyon nehéz egy olyan ellenzéki programnak hazudott valamit komolyan venni, amit az internetről ollózgattak össze, amelyektől értelmesebb és hasznosabb dolgokat lehet hallani egy-egy városi diákfórum felszólalóitól. Ettől szerintem bölcsebbek a nyíregyháziak és hiszem, hogy az ellenzéknek jobban kellene tisztelniük az itt élőket.

Bele lehet kötni ugyanis bármibe, lehet ócsárolni a beruházásokat, egy meglazult csavarból országos hírt kreálni és lejáratni a várost, csak ezt úgy látom, nem díjazzák a városlakók. Az itt élők döntő többsége teljesen tisztában van azzal, hogy a város ügyei nem keverendőek össze a politikai ügyekkel és érdekekkel.

Úgy látja, hogy ez a választás nem politikai ügy?

Az önkormányzat, mint fogalom, elég egyértelmű. Azt jelenti, hogy a település mindennapjairól, jövőjéről az ott élők döntenek, választott képviselőik útján. A választópolgárok szerintem elég bölcsek ahhoz, hogy eldöntsék, ki tudja az érdekeiket a leghatékonyabban képviselni, a fejlődést és a haladást elérni közös ügyeinkben, kinek van képessége és kapcsolatrendszere ahhoz, hogy a lehető legtöbb fejlesztési forrást ide hozza, hogy szeretett városunk tovább fejlődhessen.

Én a magam részéről arra kérem a nyíregyháziakat, ezt fontolják meg vasárnap, ne engedjék az ellenzéki képviselőknek politikai csatatérré silányítani a városunkat, és válasszanak olyan önkormányzati képviselőket a következő évekre, akik nem a politikai túlélésért, hanem a városért akarnak tenni. A Fidesz–KDNP jelöltjei az én vezetésem mellett már jó ideje egy csapatot alkotnak, kérem, hogy ilyen alkalmas embereket válasszanak az adott városrészek képviselőinek, akik valóban tudnak tenni az ott élőkért, a családokért, a további fejlődésért.

KM