A fronton is végzett lelkészi szolgálatot

A közelmúltbeli úzvölgyi magyar katonai temetőincidens kapcsán meg kell említenünk, hogy ott szolgált egy Szabolcs megyéhez kötődő lelkipásztor is, aki nap mint nap nézett szembe a halállal, mégis ellátta lelkiismeretesen a szolgálatát.

Ezzel a cikkel szeretnénk emlékezni az I. világháború hős magyar katonáira és a tábori lelkészek kevésbé ismert hősiességére, ugyanakkor szeretnénk felhívni a figyelmet a hadisírgondozás társadalmi üzenetére, abban elfoglalt szerepére, fontosságára.

Verseket írt és szavalt

Dömötör György 1869-ben született, teológiai tanulmányait az egri szemináriumban végezte, 1895-ben szentelte pappá az egri bazilikában Samassa József érsek. Papi szolgálatát Tibolddarócon, majd Gyöngyöshalászon kezdte mint káplán.

1896–98 között Nyíregyházán volt káplán és hitoktató, aktív közéleti emberként tevékenykedett. Mint a Bessenyei Kör Irodalmi és Zenei Szakosztály tagja kiváló orgánuma, szónoki képességei révén gyakori résztvevőként fellépett a megyei és városi ünnepségeken, rendezvényeken. Verseket írt és szavalt, saját költeményeit adta elő, felolvasásokat, tudományos előadásokat tartott.

A vallásos és hazafias nevelés iskolai oktatását szorgalmazta. 1898-tól 1901-ig miskolci hittanár; Nyíregyházától szép búcsúlevélben köszönt el a Nyírvidék c. újságban. 1901-ben került Kenderesre, ahol megismerkedett a Horthy családdal. Még abban az évben áthelyezték Karcagra. 1902 és 1910 között tiszalöki plébános.

Ebben az időszakban volt a legaktívabb az országos méreteket öltő alkoholizmus ellen való fellépése, mint az Országos Alkohol Ellenes Szövetség titkára: a megye minden járásában segítette a helyi szervezkedést. Agitált, előadott, biztatott, segített a szenvedélybetegeknek (civileknek és katonáknak egyaránt) a leszokásban. Neve hamarosan országos hírű lett.

Nem klappol a hexameter...

Humoros, sziporkázó versei mindenkit felvidítottak. Jó verselési adottságáról főpásztora is tudott, és a kínálkozó alkalommal le is csapta a magas labdát; Dömötör György szeretett volna elkerülni Tiszalökről, így azt gondolta, ha kérelmét versben adja elő az egri érseknek, az megértőbb lesz. Postafordultával meg is érkezett a csalódást kiváltó válasz: „Nem klappol a hexameter, Lökön maradsz jó Demeter!”

Az ijedtség elmúltával Kisvárdára nevezte ki adminisztrátorrá Samassa bíboros. A helyi törvényhatósági bizottság tagja lett. Az 1914 májusában leégett római katolikus templom tetőszerkezetét közbenjárására hamarosan helyreállították. A későbbi miniszterelnök, Kállay Miklós szolgabíró is segédkezett az oltásban, halált megvető bátorsággal mászott a gerendákon, míg azok le nem szakadtak alatta.

Dömötör György másik érdeme, hogy a plébániai lakás egyik szobáját melegedő céljára átengedte a szegényeknek, nehogy a kocsmában vészeljék át a hideget. Itt megszervezte a Katolikus Népszövetség helyi fiókját, ezzel a népnevelés érdekét szolgálta, a Polgári Olvasókör felélesztésében is részt vállalt. Sikeres jótékonysági templomi hangversenyek révén jókedvű adakozókat tudott megszólítani az egyházközségnek.

1916-tól már Hajdúszobosz­lón plébános, 1917 áprilisában önként jelentkezett tábori lelkésznek a frontra. Ő temette 1917. augusztus 11-én a sárközi, Szatmár megyéből származó Purpriger Dezső tartalékos főhadnagyot Úzvölgyében, erről az eseményről fényképfelvétel is készült. Neki jutott az a szomorú kötelesség, hogy két héttel később az özvegyen maradt menyasszonynak átadja a hősi halott vőlegénye sírjáról hozott virágokat és az arcképét Egerben, a 12-es pót­zászlóalj parancsnoki irodájában.

Néhány hősi halott nevét hadd említsük meg az itteni temetőből: Bolgár Mór tartalékos zászlós (Révaranyos), Kacsur/Kacun János népfelkelő (Nagykálló), Hert/Hart Mátyás gyalogos, Szíjgyártó/Szíjjártó Ernő gyalogos (Alsófernezely).

1918 októberében IV. Károly király a Lelkészi Érdemkereszttel tüntette ki. Az I. világháború befejezésével visszatér egyházmegyei szolgálatba: Tiszapalkonyán káplán. 1919-ben jászladányi káplán, majd nagykörűi plébános.

Kesergő fohászok

A nagy háború után a világ­égés nyomait életük végéig viselő katonák műveltségének emelésén dolgozott; főmunkatársa lett a „Rokkant Hősök Könyvesháza” című kiadványnak, amely kormányzói elismerést is kivívott magának. Versesfüzete jelent meg „Kesergő fohászok – a magyar nemzet történetének leggyászosabb időszakából” címmel az 1918/1919-es évek traumájáról. Utolsó szolgálati helyén visszatért Gyöngyöshalászra plébánosnak. Budapesten 1929. május 4-én tért meg Teremtőjéhez.

Őrizzük kegyelettel emlékét!

Komiszár Dénes, hadisírgondozó tartalékos főhadnagy, Nyíregyháza