Egykor élt történelmi ősök nyomában

Köpj egyet, és megmondom, ki vagy! Akár ezzel a profán szlogennel is reklámozhatnánk korunk legizgalmasabb kutatási irányzatát, egyben tudományos szolgáltatását. Merthogy csupán némi emberi nyál szükségeltetik ahhoz, hogy eredetünk nyomába eredjünk, és akár több száz vagy több ezer évre visszamenőleg bepillanthassunk a múltunkba.

A módszer a molekuláris biológia egyik alágaként fejlődött hatalmas üzletággá, és archeogenetika néven vált ismertté. Népszerűsége bozóttűzként terjed. Nem is olyan régen még a fantasztikum eposzi kellékei közé tartozott, mára a mindennapok részévé vált. Mindenki erről beszél, még Frei Tamás is a legújabb kalandregénye egyik fontos elemévé választotta. Gyakran szólít meg reklámokból, hiszen a laborok számának növekedésével, illetve a szekvenálókészülékek méretének csökkenésével tömegek számára válik elérhetővé.

Amerikában a távoli rokonok utáni kutatás szinte hobbitevékenységgé nőtte ki magát. A szolgáltatók egyenesen vadásszák az ügyfeleket, ami persze a történelemkutatásra is visszahat. Mert ha egyre több genom áll a világ rendelkezésére, könnyebben feltérképezhető az emberiség múltja és a különféle népek migrációja. Szerkesztőségünk nemrég egy érdekes üzenetnek köszönhetően került kapcsolatba a témával.

Felkeresett bennünket ugyanis a Vitézi Rend egyik lovagja, a nyírbátori dr. Küzmös Imre, akit ő királyi felsége, Habsburg–Lotaringiai József Károly királyi főherceg ütött lovaggá személyesen 2019 szeptemberében. Nem elírás, a rend ugyanis – amelyet Horthy Miklós egykori kormányzó alapított 1920-ban – ma is él és virágzik. A szocializmusban ugyan nem működhetett, ám az egykori emigránsok tovább éltették, mára pedig itthon is újjáéledt egyesületi formában.

Lovagunk – aki civilben jogász – az emberélet útjának felén túljutva eldöntötte, kikutatja családja eredetét. Nekifeküdt a megyei levéltárban fellelhető iratoknak, kutakodni kezdett az interneten, püspöki, de még mormon adattárakba is beleolvasott.

– Napokat töltöttem azzal, hogy például az 1800-as évek elejéről származó iratokat tanulmányozzak. Megesett, hogy az anyai vérvonal miatt ruszin vagy éppen glagolita szláv írásjeleket kellett volna kibetűznöm.

– Gyorsan beláttam, ez nem az én világom, pedig szlovák kutatót fogadtam, egyszer még Szocska A. Ábel megyés püspök is nagyon kedvesen a segítségemre sietett. Csakhogy ilyen módszerrel 200300 évnél messzebbre aligha juthat az ember. A református anyakönyvezés valamivel korábbra is visszalát, de a görögöknél még a 200 év is rendkívüli, pláne amikor csak annyit jegyeztek le, hogy „Annának fia, Mihály”.

Egy kis genetikai gyorstalpaló a téma biztosabb megértéséhez

Hogy olvasóink értsék, milyen adatokról is van szó, muszáj egy kis genetikai gyorstalpalót tartanunk. Ahhoz, hogy pontosan megtudjuk, ki honnan jön, az illető teljes genomját fel kellene térképeznünk, ami nem más, mint az örökítésre vonatkozó információk öszszessége. Ezeket az információkat a dezoxiribonukleinsavak (DNS) tárolják a sejtjeinkben, egy ember mintegy száztrillió sejtjében. Egy sejten belül kétféle DNS-t találunk.

A sejtmagon kívül helyezkedik el a kétszálú, de nem spirális mitokondriális DNS-ek összessége, ami több mint 16 és fél ezer bázispárt jelent, együtt az egész genom mindössze 5 százalékát hordozzák. A sejtmagon belüli (nukleáris) DNS-ek adják a genom fennmaradó 95 százalékát, amelyek kétfélék lehetnek. A nukleáris DNS-ek csoportját 23 kromoszómapár alkotja, minden párból egy az apától, egy pedig az anyától jön 50-50 százalékos, véletlenszerű eloszlásban. A huszonháromból 22 kromoszómapár tartozik az autoszomális (testi) DNS-ek csoportjába, több mint 3 milliárd bázispárt alkotva. A 23. az a kromoszómapár, amelyet nemi kromoszómáknak hívunk, ezek XY vagy XX előfordulásúak lehetnek, amennyiben férfiról vagy nőről beszélünk. A három típus háromirányú – tehát mitokondriális, Y-kromoszómás és autoszomális – genetikai vizsgálódást tesz lehetővé.

Mitokondrium ugyan férfiakban is található, örökíteni mégis csupán a nők tudják, ezért ennek a vizsgálatával az anyai ági vérvonal térképezhető fel. Az ilyen DNS-nek van egy szakasza, a D-loop régió, amely nem cserélődik generációkon keresztül, ezért képes úgy mutatni a mutációkat, vagyis az elágazásokat, mint egy genetikai óra. A sejten belül száz és tízezer között bármennyi lehet belőlük, szemben az Y-kromoszómával, amiből minden sejtmagban csupán egy kópia található. Az Y-kromoszóma legfontosabb jellemzője, hogy mindig a férfi örökíti tovább. Minden férfi az édesapjától kapja generációkon át, így remek információforrás az apai ági leszármazás vizsgálatához. Ráadásul ugyancsak nehezen mutálódik. E két típus mellé zárkózik fel az autoszomális vizsgálat, ami már alkalmas minden ős feltérképezésére.

– Találtam persze egy 1775-ös urbáriumot Penészlekről, Mária Terézia idejéből. Ebben szó esik Laczkovics Lászlóné Trencsényi Mária 1/8-ad telkes, szabad költözési joggal bíró adózó jobbágyáról, Küzmös Mihályról. A penészleki görögkatolikus egyházi anyakönyvben pedig felfedeztem egy Küzmös Lászlót (1772–1830), aki akár az urbáriumi Mihálynak a fia is lehetett. De ennyi, és semmi több. És akkor jó három éve belebotlottam a genetikai őskutatásba. Fiatal tudományágról van szó, ami kevesebb mint 30 esztendőre tekint vissza, talán emiatt is fizettem meg az elején a botrányosan magas tanulópénzt morzsányi információkért – hallhattuk. Időbe telt, amíg Küzmös doktor rájött, hogy az amerikaiak houstoni laborjában megbízhat, de ennél is részletesebb adatokkal igazából a berlini németek tudnak szolgálni.

Szörfözés a leszármazás kusza vonalain

Küzmös doktor elsősorban az Y-kromoszóma vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. Mint már utaltunk rá, a család penészleki eredetét a családfakutatás is sejtette. Talált is egy Küzmöst Penészleken, csakhogy őneki sehogyan nem lehetett kijelölni a helyét a családfán. Így aztán mintát kért tőle a genetikai vizsgálathoz. Az elemzés ezek után egyértelművé tette a közös mutációt, rámutatva egy 225 esztendővel korábban élt közös ősre.

Dr. Küzmös Imre a labortól a YF11315-ös, a penészleki Küzmös Sándor pedig az YF13045-ös kódot, vagyis genetikai besorolást kapta. Mivel az adatok az internetre is felkerültek, váratlanul bejelentkezett Kentuckyból egy amerikai, Michael James Senetar. Ő fedezte fel, hogy a családjával, vagyis a Szinetárokkal 550 évre visszanyúló, egyenes apai ági rokonságot ápolnak a magyar Küzmösök.

– Michael dédapja, Szinetár András a Bereg megyei Ivaskófalváról vándorolt ki, de a család a közeli Dávidfalvához is kötődik. A Szinetárok tehát Munkácstól délkeletre éltek, és onnan, a Borló-hegység déli oldalának völgyei közti falvakból származnak, ahogy talán a Küzmösök is. Ruszinok lehettek, akárcsak az én felmenőim, amit megerősít, hogy Vályi András földrajztudós szerint Penészlek valamikor, az 1700-as években betelepített ruszin falu volt. S hogy ki lehetett a még régebbi közös ős?

– Úgy tűnik, vlachból lett ruszinná, mivel a több mint 2000 éves apai ági rokonaink nagy része ma is a Balkánon él. Oda pedig a korábbi ősapánk a keltákkal érkezett 2300 éve nyugatról, amit a következő szint ír és angol rokon családjai igazolnak. Talán Hunyadi János (aki maga is vlach származék) egyik vlach vitéze lehetett a Balkánról, netán Bogdán vajda 1335-ben Szerbiából érkezett valamelyik vlach telepese? De mi van, ha a Balkántól teljesen függetlenül egy vaskori keleti kelta leszármazottai vagyunk a Kárpátokból? Ugyanígy anar tész harcos is lehetett az ősapám? Annyi biztos, hogy a vaskori kelta terjeszkedéssel érkezett nyugatról. Remélem, még életemben tisztulni fog a kép – tette hozzá dr. Küzmös Imre, jelezve, hogy a három éve indított kutatásnak itt még koránt sincs vége.

Az eredmények igazán akkor válhatnának minden kétséget kizáróvá, ha a nemzetközi genetikai könyvtárak megtelnének különféle nemzetekből jött genomok ezreivel. Ha minél többen szeretnék megtudni, melyik haplocsoportba (azoknak az embereknek az összessége, akiknek az adott genetikai bázissorrendje részben megegyezik) tartoznak, tisztábban kirajzolódnának a történelmi migrációs irányok. Mindemellett persze már a világ 30 ezres, fulltesztes adatbázisa is számos érdekes következtetés kiindulópontja lehet.

Mivel minden a genetikai Ádámhoz vezet vissza, kérdés, hogy érdemes-e akár csak a hozzá legközelebbi BT, a CT, vagy az E – még Afrikában élő – közös ősökig visszamenni.

Küzmös doktor persze eljátszott a gondolattal, csakhogy összevesse mindazzal, amit eddig a történelmi korokról tudtunk. Számára az M215-ös főág (amelyből sok-sok elágazás után a saját leszármazása is jön) például azért is meghökkentő volt, mert távoli rokonságot mutatott Adolf Hitlerrel.

Ami 35 ezer év távlatából, amikor az M215-ös továbbágazott, emberek millióira igaz volt (így például ma már bizonyítottan Einsteinre, David Attenborough-ra, Zinedin Zidane-ra, Garibaldira és Nicolas Cage-re is). Vagy ott az E főág V13-as szétválása úgy 4800 évvel ezelőtt: a szálak akár a bronzkori elithez is vezethetnek, előreutazva az időben pedig a preszkíta (talán kimmer?) kultúráig vihetik a múltkeresőt.

A nyírbátori jogászt természetesen az anyai ági apai vérvonal is izgatta. Sikerült 9 minta mellé – ebből 6 lengyelé, 3 amerikaié lengyel hangzású névvel – elhelyezni az édesanyja, Kalenyák Magdolna fiútestvérének a mintáját is. A szlávos „Kalinyák, Kalenyák, Kalinak” név ma is él Ukrajnában, Oroszországban, de vizsgálatok után a lengyel vérvonal már teljességgel letagadhatatlan. Ezután tértünk rá az ükanyja, Csehely Julianna apai vérvonalára.

Genetikai kódok

Magyarázattal tartozunk, mit is takarnak ezek a bizonyos genetikai kódjelek. A korszakolás érdekében a szakemberek megalkottak egy genetikai korfát. Elhelyeztek rajta mindenkit a megállapított rokonságnak megfelelően, jól mutatva a mutációk okozta genetikai elágazásokat.

Minden elágazás más-más genetikai őst feltételez, a hozzá tartozó haplocsoporttal, abban pedig a haplotípusokkal, vagyis a leszármazottakkal. A bevizsgált genomok betű és számjegyek jelölést kaptak. Minél régebbi egy genom, annál rövidebb a kódja. Az Y-kromoszómás Ádámot értelemszerűen A00-val jelölték, ő a genetikai ősapa (legalábbis az eddig feltételezett legkorábbi genom), valamikor 230-250 ezer évvel ezelőtt élhetett (az évszámon persze még vitatkoznak). Őt és utódait követték a B, majd a CT, a DE, a CF, majd a G jelű utódok, és így tovább.

– Julianna ükanyám nagyapja 1805 körül születhetett Nyírlugoson. Ősei alighanem a 18. századi Zemplén megye szlovákok lakta régiójából érkezhettek. Találtam egy Csehelyt, Csehely Györgyöt Nyíracsádról, aki különleges vérvonalat produkált. Ősei között 2233 éves szarmatát, vaskori nomádot, sőt az elithez tartozó avart is beazonosítottunk. Több mint ezeresztendős honfoglaló közös ősünk volt a Sisa családdal, egy másik 1100 éves ős pedig a kelet-kazah sztáni najman törzs beli Yessenbayev családhoz vitt bennünket, akik 900 körül válhattak le a honfoglalókról. S mivel az L332-es haplocsoportba is becsatlakoznak, összefüggésbe hozhatók a yorkshire-i angol, ír, konkrétan például az Ecclestone családdal.

– Aztán ott a nógrádi Sisa Zoltán, akiről megtudtam, hogy ősei aligha nem jászok (jazigok) lehettek, akik csak a tatárjárás után költöztek be hazánkba. Találtam Jászberényben is Sisákat, és bár 700 év választja el őket a nógrádiaktól, a belső-ázsiai lovas nomád vérvonal itt is kikövetkeztethető – mentünk egyre beljebb a genetikai erdőbe.

Dr. Küzmös Imre – aki lovagi rangját a magyarság érdekében tett fáradozásaiért, illetve vitéz dédapja után is kapta – tudta volna még sorolni a végtelenségig. Szavai között a magyar ősiség kutatásának izgalma is felsejlett, ami akár egy későbbi történet is lehetne.

Elgondolkodtató viszont, hogy eddig bárhová is fordult, készségesen fogadták az orosz, a német, az amerikai, de még a szerb és a román genetikusok is. Minden kérdésre válaszoltak, egyedül a Magyar Tudományos Akadémia szakemberei (tisztelet az egyetlen kivételnek) hagyták figyelmen kívül az őskutatásra vonatkozó fáradozásait.

Matyasovszki József