Mamba out

Korszakalkotó tehetség, a kosárlabda és az egyetemes sport valaha volt egyik legnagyobb alakja. Az én generációmnak ő volt Michael Jordan. Ha csak egyetlen mérkőzéssel mutathatnám be Kobe nagyságát, akkor a 2013-as, GSW elleni lenne az. A Lakersnek az alapszakasz végén nagyot kellett hajráznia ahhoz, hogy elérje a rájátszást.

Kobe a hetvenkilencedik meccsen negyvennyolc percet játszott, két nappal később a létfontosságú, Warriors elleni összecsapáson sem pihent egy másodpercet sem egészen a negyvenötödik perc végéig, amikor elszakadt az Achilles-ina. A csapata időt kért, Kobe fújt egyet, és a (dühtől) könnybe lábadt szemmel visszacsoszogott a pályára, hogy értékesítsen két büntetőt.

Ő volt Kobe Bryant! Az ember, akit gyerekként bálványoztam, akinek az utolsó meccsén hajnal négykor a tévé előtt tomboltam, és akinek óriási szerepe volt abban, hogy megszerettem ezt a gyönyörű sportágat. A legendás játékos a pályafutását lezáró mérkőzés után így búcsúzott a szurkolóktól: „Mit is mondhatnék… Mamba out.”

Köszönök mindent, Kobe! Isten veled!