Perzseltek, húroltak, füstöltek

– A disznóölés már mindig egy nappal előbb elkezdődött: előszedtük a késeket, a teknőket, a hurkatöltőt és a pálinkát, hogy hajnalban azzal már ne kelljen időt tölteni – mesélte lapunknak a tiszaberceli özv. Hullár Lászlóné, aki gyerekként, majd később családanyaként is rengeteg disznóvágáson vett részt.

A sódarral kezdték

– A férfiak megitták a pálinkát, és kezdődhetett a munka: leszúrták a disznót, a vérét felfogták egy tálba, és elkezdték a perzselést. Egy kis pernyével bekenték a szalmát, bevizezték, és azzal kaparták gyönyörű tisztára a disznó mind a két oldalát.

Utána teljesen felvágták, először a sódarát vágták ki, és bevitték az asztalra. Kivették a belet, amit mi, asszonyok elkezdtünk bontani. Méteres darabokra szabdaltuk, meleg vízzel locsoltuk, és kitoltuk a tartalmát. Utána a kés fonákával kihúroltuk, a fakanál végére húztuk, sós vízbe tettük, délután már ebbe töltöttük a hurkát és a kolbászt.

– Közben odatettük sülni a pecsenyét, és a hús zsírján megpirítottuk a káposztát, ebből lett ebédre a toroskáposzta. A férfiak darabolták a szalonnát, a húsokat, és odatettük az üstbe a hurkához a rizst, a tüdőt, a májat és a fejnek a hurkába való részeit. Délután megtöltöttük a hurkát, a kolbászt, és vacsorára, amikor mát ott volt a család apraja-nagyja, a leves mellé ezeket kínáltuk.

Sózott szalonnabőr

– Még vacsora előtt kisütöttük a zsírt, készült finom tepertő, de napközben mindenki csipegetett valamit: emlékszem, milyen

sokan szerették a megsózott vékony szalonnabőrt kenyérrel, de fogyott a bor és a pálinka is.

Külön szortíroztuk a lesit – ez a kóstoló: a szomszéd lesi, hozzák-e már a hurkát, kolbászt, a húst – innen jött az elnevezés.

– A megmaradt húst és szalonnát besóztuk és teknőbe tettük – a húsok kerültek alulra, a szalonna felülre –, egy hét után megforgattuk. A kolbászt kiaggattuk egy rúdra, hogy kicsepegjen, majd felraktuk a szabad kéményhez, ott füstölődött meg, a besózott húsokat két hét után füstöltük.

Amikor minden elkészült, a padlásra tettük, a húsok és a szalonna is onnan fogyott el. De nemcsak mi jártunk rá, hanem a szomszéd macskája is – felment a létrán, és megkezdte a kolbászt, nemegyszer kergettük a ­padláson – mesélte Mariska néni.

SZA

Kevesebbet töltöttek

Budapesti vendég érkezett az egyik szatmári faluba néhány éve, az egyetemista fiút pedig meghívták disznóvágásra. Szeretett volna segíteni, hát, szaván fogták. Amikor megtelt a tál, amibe a vért gyűjtötték, és megkérték, hogy öntse ki, ő a hóra löttyintette – nem tudta, hogy szükség lett volna rá, így véres hurkát aznap csak keveset töltöttek...