A sikert senkinek nem adják ingyen

Szép számmal lendültek magasba a kezek, amit mosolyogva nyugtázott az Amerikai Kereskedelmi Kamara karrier­nagykövete, majd így folytatta: – Rossz hírem van számotokra: ha vinni akarjátok valamire az életben, nem úszhatjátok meg a folyamatos, szinte élethosszig tartó tanulást, ráadásul – egy ponton túl – a szüleitekre sem számíthattok majd...

Lehetőség és felelősség

Rámutatott: egyre modernebb, robotizált világ vesz minket körül, az embereknek nem ritkán már nem is egymással, sokkal inkább a gépekkel kell versenyezniük, s ha kicsi a tudásunk, képességünk, alulmaradunk a „harcban”.

– A Google például létrehozott egy olyan számítógépet, amelyik (programozás nélkül) 4 óra alatt „megtanult” sakkozni úgy, hogy korábbi nagy játszmákat analizált, majd összeállította a maga kis „sikerreceptkönyvét”, s ma nincs ember, aki képes lenne megverni a játékban!

A modern tudomány ma már ott tart, hogy sikerült „visszaadni” egy születésétől fogva vak embernek a látását a szemébe ültetett implantátum segítségével...

Szóval nem árt tanulni, folyamatosan fejlődni, nyitottan állni a világhoz és az embertársainkhoz!

– summázta Dankó Zoltán, aki az ország egyik legnagyobb bankjánál dolgozik, egy fejlesztőcsapat élén.

– Ahhoz, hogy bölcs döntéseket hozzunk az életben, jó önismeretre és jó célokra van szükség. Én mint karrier­nagykövet az előadásaimmal csupán gyorsítópályát nyújtok ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben mihamarabb tisztán lássatok, a döntés, amely nagy lehetőség és felelősség is egyben, a tiétek, fiatalok! – hangsúlyozta az előadó, aki kitért arra is, hogy a szüleinknek, nagyszüleinknek elegendő volt kitanulniuk egyetlen szakmát, amelyben nyugdíjas korukig dolgozhattak, a „ma gyermekeinek” viszont legalább 7-8 képzettségük és valószínűleg számos munkahelyük lesz az életük során.

– A változásban azonban soha ne veszélyt lássatok, hanem lehetőséget! – tette hozzá a nagykövet.

Tükröt tartott feléjük

Az év női startupvállalkozója kategória tavalyi döntőse és dobogósa, a Corvinus Egyetemen nemzetközi gazdálkodás szakon végzett egykori zrínyis, Juhász Réka 2015-ben alapította meg az első cégét három egyetemistatársával.

– A rövid távú lakáskiadással foglalkozó vállalkozásunk immár tekintélyes ügyfélkörrel és dolgozói létszámmal büszkélkedhet, a jelenlegi portfóliónkat Budapesten, Egerben, Prágában üzemeltetjük, és további nemzetközi terjeszkedést fontolgatunk.

Többek között erről beszéltem a diákoknak a pályaorientációs napon, sőt egy személyiségteszt kitöltésére is megkértem őket, ezek – egyfajta tükörképet adva – rámutattak a tulajdonságaikra, képességeikre, erősségeikre, gyengeségeikre.

– Arra biztattam őket, hogy tanuljanak, beszéljék jól az angol nyelvet, és ne hagyják, hogy az élet elmenjen mellettük, cselekedjenek bátran és okosan!

A mi vállalkozásunk ötletét az élet szülte: a Hollandiában élő keresztapja az évfolyamtársamra, Bálintra bízta a budapesti lakásainak kiadását, az ügyes-bajos ügyintézéseket.

Bálint remekül helytállt, s megfogalmazódott bennünk, hogy talán mások is szívesen igénybe vennének hasonló segítséget, ilyen megbízható szolgáltatást... – árulta el Juhász Réka.

Nem kozmetikázta a valóságot

Máté-Tóth Zsófia cseppet sem bánta, hogy szombaton is iskolába kellett mennie, a végzős lány sugárzó ­örömmel és lelkesedéssel tartott „élménybeszámolót” lapunknak.

– Az első elő­adáson hasznos információkat hallhattunk a diákhitelről.

Az előadó maximálisan korrekt volt, tájékoztatott minket a kölcsön „árnyoldaláról” is, és azt javasolta: aki teheti, válassza inkább a szülők anyagi segítségét, a duális képzést, a diákmunkát.

Aztán egy kozmetikai cég ügyvezető igazgatója, Kolozsy Balázs elő­adását hallgattam meg. Nem kozmetikázta a valóságot: a középiskolás évei alatt még nem vette annyira komolyan a tanulást, de az egyetemen ráébredt arra, hogy a tudás és a céltudatosság elengedhetetlen a sikerhez.

Motiváló volt az előadása, rámutatott, hová juthat el az ember, ha időben felismeri, mit és miért érdemes ­tanulni, s persze, küzd a céljai eléréséért. Én közgazdászpályára készülök.

Palicz István