2020.03.20. 17:30
Akik nem dolgozhatnak otthonról
Sok százezren olyan szakmát, hivatást választottak, hogy nincs lehetőségük a home office-ra.
Fotó: Dodó Ferenc
Gyógyszertári asszisztensként Ferencz Alexandra is azoknak a táborát erősíti, akik nem tudnak otthonról dolgozni. Sőt: az elmúlt hetekben olyan napok is voltak, amikor a zárás időpontjában is állt a sor, így munkatársaival túlórázniuk kellett, hogy mindenki megkaphassa a gyógyszereit.
– Az új rendelkezés szerint csak annyi beteg lehet a gyógyszertárban, amennyi a kiszolgálóablak. Mivel nálunk csak egy van, így egyszerre egy ember jöhet be, így egész nap hosszú sorunk van, egy percre sem állhat le a munka – mesélte lapunknak.
– A kiszolgálás mellett az előírás szerint háromóránként fertőtlenítünk, a szórólapokat és újságokat elraktuk, valamint csak egy toll van a pulton, és azt is folyamatosan törölgetjük, valamint mindannyian használunk maszkot és kesztyűt.
Mindenki másképpen reagál
Ferencz Alexandra arról is beszélt, hogy a betegek többféleképpen reagálnak a kialakult helyzetre: sokan felháborodnak, ha sokáig kell várni a sorukra, amikor nincs készleten a kívánt gyógyszerből, vagy éppen számonkérik a dolgozókon a szájmaszkok árát.
Sőt, olyat is tapasztalt már, hogy valaki türelmetlenségében berontott a gyógyszertárba, mondván: ő bizony nem várakozik tovább.
Szerencsére olyanok is vannak, akik megértik a helyzetet, nyugodtan viselkednek, vagy éppen megkérdezik az alkalmazottaktól, hogy vannak ebben a nehéz helyzetben, és kitartást kívánnak nekik.
– Mivel olyan közegben dolgozom, ahol nap mint nap találkozom beteg emberekkel, én is tartok tőle, hogy megfertőződöm, de nem tehetem meg, hogy nem megyek be dolgozni – tette hozzá. – Nem akarom cserben hagyni a főnökömet és a munkatársaimat, de egyébként sem lenne annyi szabadságom, hogy hetekre otthon maradhassak. Arra számítok, hogy végig dolgoznunk kell majd, amíg tart ez a helyzet.
Kiemelt figyelem
– Próbáljuk csökkenteni a személyes kontaktust az ügyfelekkel, a családlátogatások számát lecsökkentettük, s csak a legszükségesebb esetekben megyünk ki az ügyfelekhez. Nagyobb hangsúlyt fektetünk a telefonos segítségnyújtásra, hiszen krízis esetén nekünk azonnal segítenünk kell.
Kiemelt figyelmet fordítunk a családokra, hiszen az iskolák bezárásával a jelzőrendszer kevésbé működik – árulta el Szabó Ivett, majd hozzátette, a Nyíregyházi Család- és Gyermekjóléti Központ munkatársai az intézmény minden telephelyén elérhetőek, a szolgáltatásaik a vírus miatt sem álltak le.
– A családsegítők munkája csak ritkán valósítható meg otthonról, hiszen az irodai munka mellett a terepen végzik tevékenységük jelentős részét.
A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű családoknak az önkormányzat biztosítja az étkezést, a melegétel kiszállításában a családsegítők is részt vesznek.
– Személy szerint több mint száz gyermekkel vettem fel a kapcsolatot, ami több mint nyolcvan családot jelent. Az ételosztásnál kötelező használnunk a védőfelszerelést, illetve betartjuk az előírt, több mint egyméteres távolságot is.
Az ételosztás lehetőséget teremtett arra is, hogy a családok elmondhassák a problémáikat, mi pedig a következő napon ennek megfelelően intézkedtünk – árulta el Szabó Ivett, hogyan segítik a családokat a járvány ideje alatt.
Nem veszi félvállról
Repka András üzemviteli gépész 38 éve hűséges dolgozója a Nyírségvíz Zrt.-nek, és a beosztása jellegéből adódóan fel sem merülhetett semmiféle otthoni munkavégzés. Mint elmondta, a helyzetnek megfelelően az óvintézkedések mértéke legalább megötszöröződött.
– Azon túl, hogy többféle védőfelszerelést használunk, egyéb rendelkezéseknek is meg kell felelnünk. Jelen helyzetben az eligazítást külön helyiségben tartjuk, és az üzemviteli központban sincs olyan jövés-menés, mint régen, csak az oda beosztottak lehetnek jelen.
A közhangulat vegyes, többen tartanak a járvány tetőzésétől, amin nem is lehet csodálkozni, mivel a dolgozók jobbára 40 és 50 éven felüliek. A szolgálati beosztások ugyan nem változtak, de többeknél szabadságolást vagy éppen csúsztatást ütemeztünk az előttünk álló időszakra.
Arra készülünk, ha baj van, a műszakot egy minimális létszámmal akkor is fel kell tudnunk állítani.
A család engem is félt, és én sem veszem félvállról a dolgot, mivel a közelmúltban egy komolyabb betegségen is átestem. Édesanyám 82 éves, rá is vigyázunk, és csak az udvaron beszélgetünk, ha meglátogatjuk. A cégnél egyébként azzal erősítjük magunkat, hogy bennünket, fizikai dolgozókat agyon se lehetne ütni.
MI, MJ, NA