2020.03.15. 15:30
Katonai zseni, hős hadvezér
Súlyos sebe sem üthette ki Görgei Artúr kezéből a kardot, csak az ádáz túlerő.
Fotó: wikipedia
Egy alkalommal Mikszáth Kálmán is meglátogatta az idős Görgei Artúr volt 1848-as honvéd tábornokot, hogy megtudakolja, mitől tudott olyan remek hadvezérré válni.
– Semmi az egész, fiam, igyekeztem rendet tartani a táborban, a fiúk pedig elég jól verekedtek – válaszolta ő szerényen. Persze Mikszáthot mindez nem elégítette ki, és tovább faggatózott, mire Görgei így zárta le a témát: – egyvalami mégis eszembe jut: én a félelmet soha nem ismertem.
Ez a kis anekdota ötlött fel, amikor az idei ünnepre a hadjáratok hősét választottuk bemutatandó példaképünknek. Hogy daliás alakját új életrajzi adatokkal megidézzük, Simon Judit nyíregyházi születésű filmrendezőt hívtuk segítségül, aki Görgei születésének 200. évfordulójára készített portréfilmet 2018-ban a tábornokról.
A kard embere
– Nyilván én és a stáb is történészektől tudtunk meg érdekességeket, főképpen az ausztriai levéltárakban is kutató dr. Hermann Róberttől, aki Görgei talán legavatottabb ismerője. Ő erősítette meg, hogy 1848 után mint a polgárosodás egyik legelkötelezettebb híve, a szabadságharc hőse következetesen „i”-vel írta a nevét.
Az Árpád-ház kihalásával nincstelenné váló család sarját a szegénység vitte 14 évesen Tullnba, hadapródsorba, majd az utászkari ismereteket szerző ifjú katonai képességeit Bécsben a királyi nemesi testőrségben csiszolták szinte tökéletesre.
De akkor még nem katonaéletre vágyott, és leszerelése után Prágában Josef Redtenbacher professzor faragott belőle ígéretes vegyészt. Kiváló kókuszzsír-analízisére még ma is hivatkoznak vegyész körökben.
– Sokan nem tudják róla, hogy szemüveges volt, egyik kardja markolatához is nagyítólencsét szereltetett, hogy a térképeket és az üzeneteket böngészni tudja. Büszkének, sőt nyeglének mondták, ha kellett, kardlappal űzte vissza katonáit a frontvonalra.
A vele nem szimpatizálók előszeretettel kárhoztatják, amiért a második komáromi ütközetben a gyáván menekülők közé is lövetett, holott utána a balszárnyon elöl haladva mutatott példát.
Ebben a csatában szerzett súlyos fejsérülést 1849. július 2-án, a 12-14 centiméteres repesz szakította sebet érzéstelenítés nélkül műtötték meg, elgennyesedett, majd a Pestről odavitt orvosnak, Markusovszky Lajosnak kellett megmentenie az életét. A derék doktor – akit emiatt egyetemi állásától is megfosztottak – a klagenfurti száműzetésbe is elkísérte.
Nem volt áruló
– Saját bevallása szerint fiatalkori nélkülözés edzette meg, amikor „vacsorára semmit, reggelire pedig egy darab kenyeret” evett csupán. Magas kort megélve, 96 éves korában halt meg 1916-ban. Klagenfurtban az osztrák titkosrendőrség minden lépését figyelte, az emlékiratait is elkobozták.
Hogy nem volt áruló, azt ma már csak kevesen vitatják, hiszen az elkerülhetetlen fegyverletételt a fővezérekkel, még a vidini levelében őt megbélyegző Kossuth-tal is egyeztette. Élete részleteiről honvéd öccsének – „kedves Pistikám”-nak – köszönhetően tudunk, aki könyvet szentelt hős testvére emlékének.
MJ
Borítókép: A harmincesztendős hadfi és az idős visegrádi kertész | fotó: wikipedia