Önként óvták a hazát a világháború után

Akik Mátészalkát a gépjárművükkel elhagyva, és Kocsordhoz közeledve elérik a Kraszna-hidat, azok közül bizonyára sokan nem tudják, milyen emlékmű magasodik eléjük a híd előtt, a folyó bal partján, az út jobb oldalán.

A dombon felfutó székelykapukat általában árvízi emlékműnek gondolják, nem is sejtve, hogy az első világháború után a – főleg székelyekből, de sok erdélyi magyarból is álló – Székely Hadosztály vívott itt kilátástalannak látszó élet-halál harcot a román intervenciósokkal 1919 áprilisában. A győzelemre ugyan esélyük sem volt, de hősiesen megvédték a magyar honvédek becsületét.

A nemzeti összetartozás emlékévében ezekre az eseményekre, illetve a harcok egyik hősére, gróf Tisza Lajos honvéd huszárszázadosra emlékezhettünk kedden két helyszínen is, a Magyar Honvédség megyei hadisírgondozó részlege és Kocsord önkormányzata által szervezett ünnepségen. A különleges eseményen a Tisza-család két leszármazottja, Tisza István miniszterelnök dédunokái, Patay Tibor és Patay Béla is jelen voltak,s átvették a község emléklapját.

Kovács Sándor, a térség országgyűlési képviselője köszöntőjében a jelen csatáira, a nemzettudat ápolására és a nemzet védelmére utalva kiemelte:

Az emlékezés adjon erőt és hitet ahhoz, hogy mi magyarok még száz év múlva is itt lehessünk a Kárpát-medencében, magyar identitással, nyelvvel és magyar tudattal.

Őt követve Bakos Róbert, Kocsord polgármestere tette közhírré, hogy a képviselő-testület soha el nem múló köszönete és hálája jeleként határozatban állított örök emléket a Székely Hadosztálynak, a hadosztályparancsnokot és a katonákat állítva példaképül az utókor elé.

S hogy mi is történt a Kraszna partjainál a legvéresebb harcokban 1919. április 21-22-én, arról Gottfried Barna főlevéltáros adott közre érdekes történelmi adalékokat.

Az első világháború harcaiban sebesült meg a kassai 5. honvéd huszárezred népfelkelő hadnagya, a későbbi kocsordi birtokos, szegedi és borosjenői gróf Tisza Lajos, gróf Tisza István testvére.

Egy oroszok elleni harcban kapott haslövést, de nyolc operációnak köszönhetően túlélte a sebesülést.

Őt avatta elsőként aranysarkantyús vitézzé 1916. december 30-án Károly király. A még gyengélkedő hőst a testvére és a tisztiszolgája segítette a király elé.

Az ünnepség második részében, a kocsordi református templom oldalában az emlékezők megkoszorúzták a gróf síremlékét, és Bakos Róbert a Tisza-ükunokáknak okleveleket adományozott.

A dokumentumok igazolták, hogy a kocsordi képviselő-testület el nem múló hálája jeleként gróf Tisza Lajost posztumusz díszpolgárrá avatta, nyughelyét pedig helyi védelem alá helyezte.

MJ