Tollas betegek megmentői

Egymás után emelkednek a kezek magasba: az egyik kisdiák arról mesél, hogy rigók fészkelnek a kertjükben, majd az előadó kérdésére büszkén feleli, megfigyelte, hogy ennek a madárnak kék színűek a tojásai. A történetek a megyei könyvtárban hangoztak el, dr. Kiss Csaba önkéntes madármentő Tollas betegeink című előadásán. A foglalkozás az általános iskolás diákoknak szólt, hogy megismerhessék a minket körülvevő madárvilágot.

Önállóbbak, mint gondolnánk

– Csökken a természetes élőhely, egyre kevesebb az erdő és a mező, így a madarak egyre közelebb kerülnek az épített környezethez, ezért sokkal több sérülésnek, betegségnek vannak kitéve – hangzott el az előadáson. – Azonban sokkal hamarabb észre is vesszük, ha segítségre szorulnak, a nyíregyházi önkéntes madármentőkhöz évente közel háromszáz ápolásra szoruló madár is eljut.

A leggyakoribb probléma, ha valamilyen járművel ütköznek: például az autópályák mentén gyakran találkozhatunk egerész­öly­vekkel, mert ezek a ragadozó madarak szívesen vadásznak az utak mellett lenyírt füves területeken. Itt könnyen észreveszik a kis rágcsálókat, azonban sokszor nem tudják elkerülni a nagy sebességgel közlekedő autókat. Ha sikerül túlélniük a balesetet, és időben egy önkéntes madármentőhöz kerülnek, egy szakszerű kezelés és felépülés után visszakerülhetnek saját élőhelyükre.

– Legtöbbször szárny- és lábtörést szenvednek: itt Nyíregyházán begipszeljük, ellátjuk, majd szabadon engedjük a balesetet szenvedett madarakat, a súlyosabban sérülteket a Hortobágyi Madárkórház Alapítvány veszi gondozásba – osztotta meg dr. Kiss Csaba a hallgatósággal.

– Ott van megfelelő infrastruktúra ahhoz, hogy szükség esetén altassák és megműtsék a tollas betegeket. Ha olyan súlyosak a sérüléseik, hogy le kell vágni a lábukat vagy a szárnyukat, akkor sajnos már soha nem térhetnek vissza a természetbe: ekkor az alapítvány röpdéiben maradnak, és ott élik le az életüket.

Fél lábbal, fél szárnnyal

– Szerencsére már ritkábban helyeznek el mérgeket a ragadozó madaraknak, mert egyre kevésbé elterjedtek azok a sztereotípiák, melyek szerint ezek az állatok veszélyesek a házi baromfikra – mondta el az önkéntes madármentő. – Inkább az a jellemző, hogy a rókáknak vagy rágcsálóknak kirakott vegyszerek miatt betegednek meg és pusztulnak el a madarak, például ha megesznek egy mérgezett pockot vagy egeret.

Dr. Kiss Csaba arról is mesélt a gyerekeknek, hogy akár a városi nyüzsgésben is nagyon sokszor találkozhatunk madárfiókákkal, és érdemes tisztában lenni azzal, hogy amikor már elég nagyra nőttek, képesek elhagyni a fészket. Bár a kicsik már gyakorolják a repülést és az önellátást, még mindig szükségük van szüleik gondoskodására: így ha elvisszük és „megmentjük” az elhagyottnak tűnő picit, talán többek ártunk, mint használunk. Ha aggódunk egy fiókáért, érdemes felvenni a kapcsolatot egy önkéntes madármentővel – egy gyors internetes kereséssel több telefonszámot is gyűjthetünk – és küldeni neki egy fényképet, illetve kikérni a véleményét, érdemes-e beavatkozni.

NA