A koronavírus-járvány még nehezebbé tette az állatmentő szervezetek dolgát

A koronavírus-járvány még nehezebbé tette az állatmentő szervezetek dolgát, hiszen nem csak az etetésben merültek fel problémák (az iskolák bezárásával nem számíthatnak a menzai maradékra), hanem az örökbefogadások is drasztikusan lecsökkentek. Pedig életre szóló élmény lehet menhelyről választani családi kedvencet – az kutya-örökbefogadás nehézségeiről és szépségeiről olyanokat kérdeztünk, akik maguk is menhelyről vitték haza négylábú társukat.

Bizonytalan sorsok

– Úgy nőttem fel, hogy mindig volt házi kedvencünk: számomra természetes, hogy van egy kutyám – mesélte lapunknak Sovány Alexandra, aki szintén az örökbefogadás mellett döntött. – A párommal megbeszéltük, hogy amint saját otthonba költözünk, lesz egy kutyusunk is, és egyértelmű volt, hogy az örökbefogadás mellett döntünk: hiszen nagyon sok állat vágyik otthonra és szeretetre, amiért cserébe nagyon hálásak tudnak lenni.

Alexandráék hónapokon keresztül böngészték a különböző állatmenhelyek örökbefogadási listáját, nem volt könnyű döntés kiválasztaniuk az „igazit”. Végül rátaláltak egy szálkás szőrű tacskó és törpe schnauzer keverék kutyusra, akit szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt hazavihettek, és elnevezték Sárának. Nem tudni, hogyan kerülhetett az utcára: Szolnokon bukkantak rá az állatmentők, majd hamar találtak otthont a kóbor ebnek, de sajnos az új gazdi nem tudott megfelelően gondoskodni a rábízott kedvencről. Sára végül visszakerült a szervezethez, majd egy ideglenes befogadóhoz, onnan pedig végleges gazdáihoz.

El kell nyerni a bizalmat

– Amikor hazahoztuk, rögtön úgy mászkált a házban, mintha mindig is itt lakott volna – emlékezett vissza Sovány Alexandra. – Szobatisztaként hoztuk el, bár az elején adódott egy-két „baleset”, de szépen megoldottuk a problémát, és kialakítottunk egy rutint, ami Sárának is megfelel, és a berendezés sem bánja. Egy örökbe fogadott kutyusnál el kell nyerni a bizalmat, kell neki idő, míg rájön, itt már jó helyen van: ez esetünkben majdnem egy évbe telt.

Hozzátette: a korábbi negatív élmények nyomot hagytak az eben, hiszen eleinte még a simogatást sem nagyon tűrte, és csak az utóbbi időre sikerült feloldódnia annyira, hogy maga keresse a kontaktust gazdáival. Alexandrának az is feltűnt, hogy Sára sok mindentől fél: a mennydörgés és a tűzijáték mellett – melyektől szinte minden kutya megijed – például a takarításkor elővett seprűtől is megijed, ami arra utalhat, hogy korábban bottal üthették. A nehézségek ellenére is úgy gondolja, hogy megérte magukhoz venniük Sárát, hiszen nagyon sok örömmel jár a kutyás élet. Sőt: azt tervezi, hogy amint lehet, egy újabb ebet fogad örökbe.

Szerelem első látásra

– Mindig is szerettem volna kutyát, és számomra egyértelmű volt, hogy csakis az örökbefogadás jöhet szóba, hiszen akkor már több éve önkénteskedtem a nyíregyházi menhelyen – mondta el lapunknak Kovács Tünde, aki szintén gazdátlan állatban találta meg a szeretett családi kedvencet. – A sötét bundájú kutyák a legesélytelenebbek a telepeken a feketekutya-szindróma miatt, így eredetileg mindenképpen közülük szerettem volna választani, de amikor megláttam Pudingot, szerelem volt első látásra. Szegénykém csapzott és csontsovány volt, alig volt kutyaformája, és törött csípővel nem tudta mozgatni a hátsó lábait, de így is elbűvölt a személyisége.

Pudingról, a tacskókeverékről nem tudni, hogy pontosan mennyi idős lehet, és hol töltötte életének első szakaszát. Tünde szerint bár az eb korábbi – valószínűleg gázolásból eredő – sérülései miatt kicsit több odafigyelést igényel egy teljesen egészséges négylábúnál, de szerencsére végül lábra állt, sőt: szalad, játszik, élvezi az életet, és még kirándulni vagy dolgozni is elkíséri gazdáit.

Ideiglenesen is lehet

– Az örökbefogadással minimum két életet menthetünk meg: azét az árva lélekét, akit magunkhoz veszünk, és még egy gazdátlan ebét, aki bekerülhet a helyére, és esélyt kap egy szebb életre – mondta Kovács Tünde arról, hogy szerinte miért érdemes menhelyről választani hobbiállatot. – Számtalan olyan eset ismert, amikor egy befogadott kutyus kirántott valakit a mély depresszióból, vagy egy sérült kisgyerek a házi kedvenc hatására elkezdett nyitni a világ felé.

Tünde arról is mesélt, hogy a jövőben szeretne még több kutyát is örökbe fogadni, de addig is ideglenes befogadóként segíti a menhelyek munkáját. Ez azt jelenti, hogy saját kedvencéhez hasonló méretű ebeket „lát vendégül” néhány hétre vagy hónapra, amíg végleges gazdát talál, így addig is felszabadul egy hely a menhelyen. Hozzátette: az ideiglenes befogadás azok számára is tökéletes megoldás lehet, akik bár vágynak egy négylábú társra, de nem biztosak benne, hogy hosszú távon is tudják vállalni egy állat gondozását. Így eb és ember egyaránt jól jár.

NA