2020.04.22. 11:30
Más ez a tavasz – de valamiben mégsem…
Az ember már csak olyan, hogy nagyon várja a tavaszt.
Forrás: Facebook
Minden évben így van ez, de most sokkal jobban szomjaztuk a fű zöldjét, a bokrok és a fák virágait, a víz fodrozódását, a fészekrakással tüsténkedő madarak énekét. A lélek most jobban kiéhezett mindenre, ami üde zöld vagy épp csodás színpompa – mindenre, ami újra sarjadó élet. A töltekezésért nem is kell messzire menni, ha van a közelben egy gondozott park, vagy egy tó köré varázsolt hétköznapi Éden, mint amilyen a megyeszékhely lakóinak a Bujtosi-tó környéke. E járványtól fenyegetett időben, a szabálykövetés feszessége mellett is sokan látogattak el ide a hétvégén, aztán ki szomorúan, ki dühösen szembesült a sétányt ellepő szeméttel.
Lélekromboló volt a látvány, és hogy embertársnak vélt valakiktől ennyi telik. A szemetet hétfőn gyorsan összeszedték, ez mindenképpen dicsérendő, ám kérdés: akkor most a nap huszonnégy órájában őrjáratozni kellene? Valaki szerint kevés a szemétgyűjtő edény – de miért kellene egy ilyen zöld övezetet elcsúfítani hatalmas konténerek láncolatával?
Miért ne lenne az a természetes, hogy a kirándulásra hozott elemózsia csomagolását, az üres vizespalackot haza is visszük? Miért ne nevelnék erre a családokban az emberfiát? Miért kellene elfogadni az igénytelenséget, hogy a természet rongálása lehet szülői modell, családi örökség? Az iskola még javíthat, formálhat valamit ezen az értékrenden, aztán nem marad más, csak a szigor, a büntetés. Legyen meg hát az akarata annak, aki csak ebből ért.
- Nyéki Zsolt -