Alkalmi sátrakban és esőházakban laktak

A megyeszékhelyen a közterület-felügyelők a rendőrséggel közösen léptek akcióba a minap, hogy feltérképezzék s felszámolják a hajléktalanok illegális ­lakóhelyeit az erdei tornapályán.

A razzia után nem sokkal az egyenruhások a NyírVV dolgozóival is kimentek a helyszínre, és ismét felszólították az esőházakban, alkalmi sátrakban lévő hajléktalanokat, hogy pakolják össze a holmijukat, és távozzanak a helyszínről. A hátrahagyott hulladékokat a városüzemeltető cég alkalmazottjai elszállították, a filagóriákat fertőtlenítették, szalagokkal zárták körbe, a járványügyi veszélyhelyzet végéig tilos ezeket használni.

Számos jelzés, panasz futott be az utóbbi időben a polgármesteri hivatal közterület-felügyeleti központjába (s ezzel párhuzamosan szerkesztőségünkbe is) arról, hogy fedél nélkül élők tanyáznak életvitelszerűen a Sóstói–erdő pihenőhelyein, esőházaiban, sőt az erdő sűrűjében több sátor is található.

A közterület-felügyelők a rendőrséggel közösen léptek akcióba a minap, hogy feltérképezzék, illetve felszámolják az illegális lakóhelyeket az erdei tornapályán; a „hajléktalanrazziára” lapunk két munkatársa is elkísérte az egyenruhásokat.

A rendőr ébresztette

Elsőként egy középkorú, ápolatlan külsejű férfit „igazoltattunk”, aki békésen szunyókált az egyik padon. Az álmából felriadó hajléktalant láthatóan meglepte az ébresztőnek szánt, határozott és tiszteletteljes „Jó napot!” üdvözlés, majd az ezt követő jogos számonkérés: ki ő, mióta és miért használja fekhelyként az ülőpadot, tudja-e, hol található hajléktalanszálló a megyeszékhelyen.

A rutineljárás részeként a lakcímmel, így lakcímkártyával sem rendelkező férfi nevét, adatait a belvárosi körzeti megbízottak – Márton Sándor rendőr főtörzsőrmester és Kelemen András zászlós – „megköröztették” az országos körözési adatbázisban.

Miután a rendszer nem jelzett találatot, figyelmeztették, illetve távozásra szólították fel az igazoltatottat, aki sietve tuszkolta bele ételmaradékokkal és ruhákkal teli táskájába az almalére, fehér borra hasonlító folyadékot tartalmazó műanyag palackját, majd „búcsúzóul” megjegyezte: még nem tudja, hol fog kikötni, de eszében sincs a túlzsúfolt szállóra menni, pláne nem most, a járványhelyzet idején, mert sorstársai meglopják, ráadásul „tetvesek, rühesek, büdösek, agresszívek”.

Itt valami bűzlik…

Az erdei tornapálya szívében fülsimogató madárdal és elszomorító látvány fogadott bennünket. A hátsó filagória lábánál tornyosuló lom- és szeméthalom, az építmény tetején száradó, szellőző ruhák, takarók arról árulkodtak: ezt a pihenőhelyet sem rendeltetésszerűen használják.

Az „itt valami bűzlik” sejtésünk szó szerint beigazolódott, amikor az esőház háta mögött pár méterre ráleltünk a hajléktalanok nyilvános vécéjére.

Ottjártunkkor csupán egy személy tartózkodott „otthon”, a jelekből ítélve azonban egyértelműen látszott, hogy legalább hárman-négyen fészkelték be magukat ebbe a filagóriába egy ideje.

Az egyenruhások felszólításának engedelmeskedve egy negyvenes éveiben járó férfi bújt elő a fakunyhóból, akit szintén igazoltattak, figyelmeztettek és távozásra szólítottak fel a körzeti megbízottak.

A hajléktalan azt állította, ő csak alkalmi látogató, egy átmeneti kabáton kívül – amit azonnal felkapott – egyetlen holmi sem az övé, nem tudja, hol tartózkodnak, illetve mikor térnek vissza ide a többiek.

Zavaró és irritáló

Mindeközben kocogók, biciklisek, gyermekeikkel sétálgató szülők haladtak el mellettünk, s pillantásukkal elégedetten nyugtázták, hogy az illetékesek teszik a dolgukat. Egyikük, Bodnár Mihály így nyilatkozott lapunknak: – sportember lévén, rendszeresen járok futni, olykor itt, az erdei tornapályán, máskor a bujtosi rekortánon taposom a kilométereket.

Sajnos lépten-nyomon szembesülök azokkal a gondokkal, amelyek a közterületeken élő, nehéz sorsú emberek életvitele miatt előállnak. Az össztársadalmi probléma gyökeréről és lehetséges megoldásáról is sokat lehetne beszélni, de most inkább a tapasztalataimat összegzem.

A szállóktól sokan ódzkodnak, ismert okok miatt, így maradnak az alkalmi szálláshelyek: erdők, terek, pincék.

– Úgy vélem, helyesen tesszük, ha megértőek, toleránsak, sőt segítőkészek vagyunk az elesettekkel, de elvárnánk, hogy bizonyos minimum elvárásoknak ők is megfeleljenek, így például ne csináljanak nyilvános vécét a sóstói erdőből, ne hagyjanak maguk után szemétdombot a belvárosban, a parkokban, és törekedjenek higiénikusabb, józanabb életmódra.

Az erdei tornapálya sokak kedvelt kikapcsolódási helye, érthető, hogy zavaró, irritáló az „önkényes házfoglalók” életvitelszerű jelenléte. Azt csak halkan, de annál őszintébben jegyzem meg: a környezettudatos viselkedés minden állampolgárral szemben elvárható, tehát a csipszeszacskóknak, kóláspalackoknak, márkás italosüvegeknek, cigarettadobozoknak és -csikkeknek sem a földön, a fűben (lenne) a helyük – tette hozzá a nyíregyházi pedagógus.

Palicz István